A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez

mét találtunk a mellen. Mindkét férfi maturus korú volt. A két rangos nő és e két férfi összetartozása nagyon valószínűnek látszik. Ez a jelenség is a sírok XI. század eleji volta mellett szól. A 21. sír koporsója rekonstruálható volt. Két hoszszanti ácsolt palló volt az oldala, a koponya fölé pedig egy keskeny deszkát tettek, hogy a ráomló föld ellen védjék. A sorban utána következő II. sírból csak egy bronz gyűrű ( ?) töredék és néhány szétszóródott csont maradt. A sor végén a halottakat két sorba fektették. Az eredeti sorba tartozik a 24. és 23. sír. A 24-es feje felett a 22-es, a 23. feje felett a 26-os sír volt. Leleteik alapján a XI. század közepére keltezhetők (fonott ezüst gyűrűk,

29 S végű hajkarikák). Lehetséges, hogy a 22-es és 26-os sírtól északra még voltak temetkezések, ezeket azonban nem tudtuk feltárni. A 23. sírtól északra nem találtunk csontvázakat. A harmadik sír sorba tehát a XI. század elejétől a század közepéig temetkezett egy nagycsalád két nemzedéke. Nyilvánvaló, hogy a családból sokat nem ide temettek, erre mutatnak a nagyobb helykihagyások (nem valószínű ugyanis, hogy csak a pusztítás rovására kell írnunk a hiányokat), a teljesen szegény családtagok hiánya. A negyedik sír sor nagyon töredékesen maradt meg, teljesen ép csak a bal oldal volt. Az egyetlen mellékletes sír szintén innen való. Az aduitus korú férfi melléklete négyszögletes bronz huzal gyűrű volt. Korát minden pontosabb meghatározás nélkül a XI. század első felére tehetjük. A szegény családtagok négy sírja két sorba volt temetve, közülük kettő nő, egy férfi és egy gyermek. A többi sírt valószínűleg korábban elpusztították, mert a felszínen nem találtunk csontokat, csupán a gazdagabb sírnak megfelelő helyen volt egy friss beásás, amely sír is lehetett. A temető térképen helyét kérdőjellel jelöltük. Hasonlóképpen csonka volt az ötödik sor is. A sor kezdő gazdag női sírban (5. sír, maturus) két hegyesedő végű, tompított szögletű bronz karperec, két közepesen vastag bronz S végű hajkarika (5—6 mm szélesre kalapált véggel) és egy bronz huzal gyűrű volt. Tőle jobbra egy szétrombolt sír helye volt, csontok nélkül. A sor közepe táján melléklet nélküli férfi ( ?) sírt találtunk, melynek lábait a csille sínpálya bevágásakor elpusztították. Ebben a sorban több csontvázat megsemmisítettek a sínpálya készítésekor, erre többen is emlékeztek az állatgondozók közül. A sorkezdő gazdag nő sírját a XI. század első felére keltezhetjük. Összehasonlítva a többi sorkezdő sírral, valamennyinél fiatalabbnak látszik. A harmadik sír sor gazdag sírjaihoz viszonyítva a korkülönbség 15—20 évnek látszik és feltehető, hogy a XI. század 30-as éveiben temették el. A hatodik sor szintén csonka, egyetlen sírja volt csak bolygatatlan. A női váz fejének mindkét oldalán egy-egy nagyobb méretű és egy-egy kisebb méretű S végű hajkarika volt. Ezeket is a XI. század közepére keltezhetjük. Mellette balra egy erősen megbolygatott váz volt, jobbra pedig csak csontok jelezték egy sír helyét. Ez volt a legkeletibb sír sor, melyet eléggé alaposan elpusztítottak az ásatás megkezdése előtt. A gyermek sírok csoportja a halom déli oldalán a gazdag mellékletű, sorkezdő női sírokhoz kapcsolódott.

30 Mint már megállapítottuk, a temető használata a 970-es évektől a XI. század közepéig tart, vagyis valamikor I. Endre uralkodásának idejében szűnt meg. A második sor időrendje és a temető általános kronológiai helyzete azt mutatta, hogy három nemzedék halottait temették ide. Az első nemzedékhez a 16. sír női halottja tartozott és nyilvánvaló, hogy a vele egy sorban levő egyik férfi volt a házastársa. Ez a házaspár a nagycsalád vezetője. Gyermekeiket a második nemzedék halottai között kell keresnünk. A második nemzedékhez tartoztak biztosan az első sorból a 37. sír, a második sorból a 18. és 20. sír, a harmadik sorból a 14. 151