A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez

dett, sarkai lekerekítettek voltak. Nagyon jól kirajzolódtak a visszatemetett sárga agyag és fekete földrétegek is (1—4. kép). A felszíntől egy m mélységben vastag koponya töredéket találtunk, lehetséges, hogy ebből a sírból származott. A második nagy sír felett volt a 21. számú XI. századi sír. Gödre 160 cm mélyen 310x130 cm volt, majd 160 cm-től hossza 200 cm-re rövidült és szélessége is fokozatosan csökkent, 185 cm mélységben teljesen eltűnt foltja. Valószínűleg korabronzkori halomsírok voltak. A feltárás során előkerült két csontvázas (9., 17.) és két hamvasztásos (30., 31.) kelta sír is, előbbiekben vas lánc övek, utóbbiakban hólyagos lábperecek voltak a jellegzetes leletek. A kelta temető sírjai tehát szintén támpontul szolgálnak a halom korát illetően. A kirabolt sírokról csak annyi biztos, hogy a X. század előttről származnak. A halmot egy X—

XI. századi közösség temetőnek használta. A temető területe ill. kiterjedése a halomhoz igazodott. Ezt főképpen a temető szerkezete árulja el, de a halom ENy-i és DNy-i cikkelyében megmutatkozó nagy negatív foltok is erre utalnak. A feltárás folyamán teljességre törekedtünk. Szelvényeinket E—D-i irányban ástuk és E—D-i szelvénysorokkal haladtunk a halom keleti oldalától a nyugati oldal felé. E módszerrel sikerült elérnünk, hogy az előkerülő vázakban az ásók kevés kárt tettek, másrészt a temető soros szerkezete hamarosan nyilvánvalóvá vált. Ezért a sírok rövid leírását nem a növekvő sírszámok szerint adjuk, hanem a temető természetes egységei, a sír sorok ill. a gyermek sírok csoportja szerinti sorrendben.

5 132 1. kép.