A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Soproni Sándor: Valentinianuskori éremlelet Hajdúnánás–Tedejről

(2—3. táblázat) alapján egyaránt egyenletes emelkedés figyelhető meg 364—367 között. A pénzforgalom 367-ben éri el a csúcspontot, majd lényegében visszaesik a korábbi szintre. 370-ben még egy kisebb kiugrás mutatkozik, majd a 371-től kezdődő véretekből már csak szórványosan kerülnek egyes darabok a két leletbe. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg Lányi Vera összeállítása alapján Pannóniának a Szávától északra eső területének pénzforgalmában is.

16 A két lelet azonos összetétele, valamint a két leletnek a pannóniai pénzforgalommal kimutatható hasonlósága alapján mindkét kincsleletünket Pannónia területéről kell származtatnunk. Az öcsödi lelettel kapcsolatban feltételezik, hogy a lelet a 374. évi quád-szarmata betörés zsákmányaként került a barbaricumba Pannónia területéről, s a 374. utáni darabok később kerültek a zsákmányhoz.

17 Hasonló eredetet tételezhetnénk fel a tedeji lelettel kapcsolatban is. Véleményünk szerint azonban mindkét lelet eredetére vonatkozóan az újabb kutatási eredmények alapján egy másik feltevés is felmerül, s valószínűnek látszik, hogy egyik lelet sem zsákmányként került a barbaricumba. A tedeji lelet hasonlóan az öcsödihez, a barbaricum területén került elő. A IV. század utolsó harmada az Alföld területén a hunok által megindított nagy népmozgalmak kora. Hogy mely néphez kapcsolhatjuk a két kincsleletet, a további kutatás döntheti majd el. A tedeji kincs lelőhelyén felkutatott késő szarmatakori lakótelep feltárása feltehetően elő fogja segíteni a telep lakóinak s vele együtt a kincslelet tulajdonosának etnikumát. JEGYZETEK 1 Arch. Ert. 93. 1966. 296. L. még Mesterházy Károly és Soproni Sándor jelentéseit a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában (XXI. 350/1965 és XXII. 378/1965.). A lelet közlésre való átengedéséért ezúton mondok köszönetet Módy Györgynek és Mesterházy Károlynak, akik a leletek hitelesítő helyszínelését végezték. 2 Kralovánszky A., Arch. Ért. 85. 1958. 82. Jelentése MNM Adattára 181. H. III. 3 Gazdapusztai Gy. jelentése MNM Adattára XVIII. 365/1962. Vö. RégFüz. 16. 1963. 44. 4 A lelet leírását a RIC IX. kötete, illetve az LRBC és Cohen

2 alapján adjuk. 5 RIC XVI. sorozat. Hill, P. V. — Kent, J. P. С —Carson, R. A. G.: Late Roman Bronze Coinage A. D. 324-498. (London, I960) 61. 6 A rómavárosi veret egyéhként jó fenntartású. 7 AAHS 19. 1968. (sajtó alatt). 8 Legutóbb összefoglalóan RE IX. Suppl. (Stuttgart, 1962) 577 sk. (Mócsy). 9 R. Alföldi, M.: Jahrbuch für Numismatik und Geldgeschichte 13. 1963. 83. és Lányi V., i. m. 10 R. Alföldi, M.: i. h. 11 Legutóbb összefoglalóan R. Alföldi, M., 75. sk. és Lányi V., i. m. 12 R. Alföldi, M.: i. m. 103. és Lányi V., i. m. 13 Legutóbb R. Alföldi, M.: i. m. 14 Jónás E.: Num. Közi. 28-29. 1929-30. 30. sk. Vö. még R. Alföldi, M.: i. m. 103. sk. A sisciai veretek száma helyesen 534 db. 15 A táblázaton a teljes sisciai (304 meghatározott darab) anyag egy tizedét vettük egy egységnek, Lányi V. táblázataihoz hasonlóan. 16 Ezzel a kérdéssel részletesen a most készülő s a IV. századvégi pannóniai pénzforgalmat tárgyaló cikkünkben foglalkozunk majd. 17 R. Alföldi, M.: i.I. m. 97. és 103. sk. 116