A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Károlyi György: Feljegyzések a népi egészségtan és gyógyítás köréből (Nyíracsád 1956–59 és 1964)

Károlyi György Feljegyzések a népi egészségtan és gyógyítás köréből (Nyíracsád, 1956—59. és 1964.) I. A gyakorló orvos munkája során nap mint nap tapasztalhatja azt, hogy azoknak a személyeknek, akikkel kapcsolatba kerül, mind tartalmi, mind formai szempontból más elképzelése és elnevezése van egy adott egészségi állapotról, betegségről vagy egészségügyi tennivalóról, mint a hivatalos, korszerű orvostudománynak. Ez a körülmény különösen napjainkban érthető és magyarázható, hiszen még az átlagos szakember is alig tud kellően lépést tartani a tudomány rendkívül gyors fejlődésével. A laikus pedig érdeklődésétől, műveltségi színvonalától és világnézetétől függően egyes kérdések ismerete és értékelése terén 5 —10, esetleg 50—100 évvel el van maradva kora tudományától. Különösen érvényes ez az olyan — ma már csaknem kizárólag falusi — lakosságcsoportra, amely igen sanyarú természeti adottságokhoz társuló súlyos gazdasági elnyomás alatt élt egészen a felszabadulásig. A gazdasági elmaradottsággal együtt járt a kulturális elmaradottság, az analfabetizmus, a környező világ eseményei iránt való érdeklődés teljes beszűkülése. A természet jelenségeit magyarázó és értelmező tudomány helyett a hivatalos vallás, vagy még annál is sokkal régibb, a nép tudatában ősidők óta megmaradt dogmák világképe uralkodott gondolkozásában. A felszabadulást követő nagy gazdasági és társadalmi átalakulás sem volt még képes ezt a szemléletet gyökeresen megváltoztatni. Megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy a felnövekvő új nemzedék már az alapoktól kezdve természettudományos szellemben nevelődjék, s a felnőttek körében végzett népművelési munka következtében is csökkenjen az a távolság, amely a „nép körébe bejutott" és a „korszerű" tudomány között van. Ez a gondolatmenet két következtetés levonására adja meg a lehetőséget. Először: alátámasztja azt a már sokak által kifejtett álláspontot, amely szerint „a ma tudománya a holnap babonája". Nem csak a Pápai-Páriz „Pax corporis"-ának vagy Diószegi Füvészkönyvének a nép körében ma is élő gyógyeljárásai szolgáltatják ehhez a bizonyítékot, hanem például olyan megfigyelések, hogy még a „műveltebb nagyközönség" köréből is gyakran kérik az orvostól azt, hogy lázcsillapítás céljából rendeljen a beteg számára Penicillint vagy más antibiotikumot. Másodszor: Érthetővé teszi azt, hogy olyan sok jósolgatással szemben, az általános és egészségügyi népművelés munkájának és eredményeinek megsokszorozódása ellenére miért élnek, hatnak, sőt születnek új és új babonák, gyógymódok. Liszt Nándor például 1906-ban, egyébként igen érdekes művében (3) kijelenti, hogy az a körülmény érthető, hogy „eddig" ez a sok babona és népies gyógyítómód fennmaradt, azonban amilyen intenzív nevelőmunka folyik „most 16 Déri Múzeum Évkönyve 241