A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Mesterházy Károly: Beszámoló az 1965. évi biharkeresztes–ártándi ásatásról

Mesterházy Károly Beszámoló az 1965. évi Bihar keresztes-ártándi ásatásról A régészeti irodalomból korábban is ismert

1 Artánd, ill. Biharkeresztes területén 1965 májusától nagyszabású leletmentő ásatás indult meg. Előreláthatólag négy-öt évig is elhúzódhatnak a munkálatok, hiszen nagy terület vár feltárásra. A lelőhely az Artánd és Biharkeresztes község határán nagyjában K-Ny irányban kb. 500 m hosszan húzódó és mintegy 120 m széles Nagyfarkas domb. 1965 év tavaszán a biharkeresztesi Arany Kalász Tsz. a Nagyfarkasdomb Ny-i (biharkeresztesi) oldalán homokbányát nyitott. A homokkitermelő munkások bejelentése nyomán indult meg az ásatás. A Nagyfarkasdombról már 1934-ben is kerültek elő leletek,

2 köztük púpos hátú germán fésű, edények. Azóta is találtak szegényes mellékletű sírokat.

3 E leletekről csak a helyszínen tudhattunk meg bővebbet. Sikerült megtalálnunk azokat a munkásokat, akik a leletek előkerülésekor ott dolgoztak. Közléseikből kitűnt, hogy az ártándi templom tatarozásakor a Nagyfarkasdomb ártándi végén nyitottak homokbányát és akkor edényeket, gyűrűket, karpereceket, kardokat találtak és ezeket a kocsmárosnak adták át, aki a leletek fejében két hónapig mért számukra bort. Biharkeresztesi idősebb munkásaink pedig arra emlékeztek, hogy régebben is gyakran vittek egy-egy szekér homokot a Nagyfarkasdombról. E számottevő bolygatások ellenére máris rendkívül jelentős és gazdag anyag birtokába jutottunk, mely nemcsak a terület közvetlen történetéhez, hanem egyes korszakok ismeretéhez is elsőrangú fontosságú. A Nagyfarkasdombon nyolc korszak emlékeit találtuk meg. A legkorábbi anyagot a Tócó menti halmok festett neolitikus keramikája képviseli. Feltártunk egy rézkori tűzhelyet, melynek fenekét egy nagy hombár töredékeivel tapasztották ki, a tűzhelyen ép edényt találtunk étel maradványaival. Előkerült néhány koravaskori edénytöredék is. A hamvasztásos és csontvázas kelta temető gazdag kerámia anyagával tűnik ki. Az i. u. 240—260 körüli időben szarmata lakosság telepedett meg a dombon. A telep eddig feltárt anyagát egy időben jól meghatározható típusú terra sigillata keltezi. A IV. század második felétől germán népesség telepedett meg Artánd, vagy Biharkeresztes területén. Halottaikat először a Nagyfarkasdombra temették, majd az V. század második felétől új temetőt nyitottak a mai biharkeresztesi temető mellett a Told-i útfélen, egy koravaskori telep felett. Az avar kor leleteit már Artándon találjuk meg,

4 légvonalban kb. 700— 800 m-re a Nagyfarkasdombtól. Az avar temető azonban ugyanannak a régi vízfolyásnak egyik szigete, ill. védett partrésze, amely a Nagyfarkasdombot körülfogta. 61