A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Sugár István: Adatok Hajdú-Bihar megye felszabadulás utáni postatörténetéhez

6. ábra 8. ábra rólag kézírással pedig a küldemény sorszámát. Példaként bemutatom Hajdúnánás postahivatala által használt ajánlási ragjegypótló bélyegző lenyomatának rajzát. (7. ábra.) A hivatalok gyakorta olyan ajánlási ragjegyekhez jutottak, melyek „üresek" voltak, azaz nem volt rajtuk nyomdai úton feltüntetve a helység neve. Ebben az esetben a hiányt vagy kézírással, vagy pedig bélyegzővel pótolták. (8. ábra.) Egyébként ez az eljárás ma is használatos. A postahivatalok szükségbélyegzései A levélpostai küldemények kezelésének — a felszabadulást követő hetekben, hónapokban, — egyik legkritikusabb, de múzeumi szempontból legérdekesebb és legbecsesebb tényezője: azok postai lebélyegzései. A hivatalok ugyanis, részben a hadműveletek során vesztették el hely- és dátumbélyegzőjüket, részben a közelgő harcok elől menekülők vitték magukkal, vagy pedig a helységeknek úgynevezett polgári kiürítése kapcsán, a központi postaigazgatási szerveknek leadták azokat a hivatalok vezetői. így azután, amikor az egyes helységek felszabadultak s megindult ismét az élet, illetve a postahivatalok működése, — legtöbbjük a szabvány hely- és dátumbélyegzők híjával volt. A hiányon, — legtöbbször öntevékenyen, — különböző módokon segítettek: 1. A küldeményen kézírással tüntették fel a helység nevét és a feladás dátumát. Amennyiben volt bélyeg a levélen, vagy lapon, úgy azt keresztvonásokkal érvénytelenítették. 602 7. ábra