A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Lengyel Imre–Vincze László: Tessedik Sámuel Debrecennek szánt városrendezési terve

Tessedik Sámuelnek ezt a művét, amely magyar nyelven soha sem jelent meg, a Tessedik-irodalom számon tartja ugyan, de Nádor Jenő bibliográfiájában az adatközlés nem elég világos, egyik esetben a Hesperusnak 1814. IV. füzet 142. lapját adja meg, másik esetben az 1812. évet találjuk a megjelenés éveként. Ez az utóbbi a helyes. Tessedik Sámuel Debrecennek szánt városrendezési terve a Hesperus (Ein Nationalblatt für gebildete Leser) 1812. évfolyamában látott napvilágot két részben. Az első a 20. szám 153—156., a második a 23. szám 180—182. hasábján található. A tanulmány „Anonymus" aláírással jelent meg. Ezt az aláírást más folyóiratban is használja Tessedik cikkei alatt. Önéletírásában megható sorokat találunk a tervezet sorsáról: „A terv sürgős kidolgozása pár álmatlan éjszakát okozott, s lelkierőmet kimerítette. Rosszullétemen orvosom segített, de amikor kéziratomat Debrecenből felhasználatlanul visszaküldték, fájdalmaim ismét megújultak." Tessedik Sámuel városrendezési terve elsősorban abból a szempontból érdemel figyelmet, hogy a gyakorlati kérdéseken kívül a terv megvalósításának pénzügyi előkészítéséről és megoldásáról is gondoskodik, ami a napóleoni háborúk okozta általános gazdasági válság idején különösen jelentős volt. Rövid elvi bevezetés után, amelyben Rudolf Eickemeyer (1753 —1825) neves német hadmérnök és technikus egyik gondolatát is idézi, hogy ti. az építkezés nem magánügy, rövid visszatekintést ad az építési költségek alakulásáról Magyarországon. Tessedik általános érdeklődésére és tájékozottságára jellemző, hogy az akkori legmodernebb irodalom ismerete alapján Christoph Dániel Ebeling (1741 —1817) hamburgi földrajztudós és könyvtáros munkájának adatait idézve az Egyesült Államok példájára hivatkozik, ahol éppen a főváros, Washington tűzbiztos építése folyik. Az építőmunkára buzdításul Johann Gottlieb Fichte (1762 —1814) német filozófus szavait idézi. Külföldi utazásai során szerzett tapasztalatai alapján felvázolja az új, tűzbiztos nagyváros építésének alapelveit, s utal a külföldi példákra is. Aztán rátér különlegesen Debrecen város építésének ügyére, s javasolja, hogy a város árkán kívül 12 külvárost, köztük külön ipari övezetet létesítsenek Debrecenben. A széles utcák, a házak közti nagykiterjedésű kertek csökkentik a tűzveszélyt. Nem sablonokra gondol, hanem mind a 12 építendő külváros különböznék egymástól. Itt is kitűnik széleskörű tájékozottsága, hiszen e tervekkel kapcsolatosan Franz Ludwig Cancrin gróf (1738—1812 vagy 1816), orosz bizottsági tanácsos e tárgy gyal foglalkozó művére utal. A külvárosok által körülvett belterületet mind kétemeletes épületekkel kívánja betelepíteni. Az építkezésekhez szükséges anyagi alapot, számítása szerint 600 000 Ft-ot a házhelyek után fizetendő összegekből lehetne előteremteni. A számításnál a debreceni viszonyokhoz képest aránylag olcsó telekárat vesz alapul: 100 Ft-ot a külvárosokban és 200 Ft-ot a belső övezetben. Az egymás után elkészülő házakat a legtöbbet ígérőnek adnák el, a mutatkozó bevételi többlet az építési pénztár javára folynék be. A debreceni vásárokon résztvevő nagyobb kereskedőknek még befektetésnek is beválnék egy-egy debreceni ház. Az építkezési terv elfogadása és megvalósítása után a magyar városok közül elsőként Debrecen rendelkeznék 6—8 ölnyi széles főutcával, 6 ölnyi széles mellékutcákkal. Milyen más lenne ma Debrecen városának képe, ha ez a terv megvalósult volna! A tervhez fűzött magyarázatokban a részletekre is kiterjeszkedik Tessedik. Különösen figyelmet érdemel az a rész, ahol az egyes külvárosok összetételéről ír, a mai városrendezési tervekkel szinte teljesen megegyezően állapítja meg az egyes külvárosokban szükséges létesítményeket. A Tessedik-féle terv szerint ta581