A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Kövér Sándor: Az 1739. évi fekete halál Hajdúböszörményben

falakon, bástyákon, hogy megszökjenek a pestis elől. Nem egyszer lázadás formájában tört ki az elégedetlenség. A közbiztonság megromlott, rablás, égetés, pusztítás napirenden volt, nem művelték a földeket, általános elszegényedés következett be. Lázadás ütötte fel fejét 1739-ben Debrecenben is. Az ínség, amelyet a zárlat okozott, de főleg a temetési szertartások eltiltása robbantotta ki a lázadást. E célra készített vaskoporsóban szállították ki a pestises halottakat a temetőbe egyházi szertartás és ravatalozás nélkül, ami a lakosságot felháborította és az egyik pestises halott hozzátartozói és ismerősei erőszakkal visszahozták a vaskoporsóban kiszállított halottjukat és otthon felravatalozták. Az erőszakoskodók ellen a Debrecenben állomásozó császári katonaságot vezényelték ki, mely az ellenállók közé lőtt. Csak így tudták megfékezni a lázadó, elkeseredett embereket. A járványos időkben a földművelés, kereskedelem szünetelt, a jószágoknak nem tudtak enni adni a vesztegzár miatt, hanem kicsapták őket szabadjára a határba. Sok birtok maradt gazdátlanul, ami a birtokperek lavináját indította meg. A kórházi ápolás és a temetés költségei, az elveszített munkanapok, özvegyek, árvák, nyomorékok eltartása, utóbetegségek kezelése mind tetemes gazdasági kárt okozott. IRODALOM 1 Dr. Kiss Ernő: Pestisjárványok pusztításai Debrecenben 1585 — 1754-ig. (Népegészségügy 1931. 1-10. sz) 2 Nagy Sándor: Hajdúhadház története (Hajdúhadház, 1928) 3 Magyari Kossá Gyula: Magyar Orvosi Emlékek I. (Budapest, 1929) 119. 4 Gottstein, A.: Die Lehre von Epidemien 37 Déri Múzeum Évkönyve 577