A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sterbetz István: 1964–65. évi megfigyelések a Hortobágy madárvilágáról

(Brchst.) Ohat 1965. VII. 3. 4 db, Papegyháza 1965. VII. 3. 1 db. Acrocephalus schoenobenus (L.) A nádi rigóval egyetemben a nádasok elterjedt, mindenfelé megmutatkozó madara. Hippolais icterina (Vieill) Ohati-erdő 1965. VII. 3. 2 db. Sylvia borin (Bodd.) Máta 1965. VII. 7. 1 db. Sylvia communis (Lath.) Papegyháza 1965. VII. 3. 1 db. Muscicapa striata (Pall.) Ohat 1965. VII. 3. 1 db. Anthus campestris (L.) Papegyháza 1965. VII. 3. 1 db, Pentezug 1965. VII. 4. 1 db, Bekefenék 1965. VII. 4. 3 db, Kunmadaras 1965. VII. 6. 2 db, Máta 1965. VII. 7. 1 db. Anthus pratensis (L.) Gyökérkút 1965. IV. 14. 6—8 db. Motacilla alba L. Lakott területek környékén, tógazdasági műtárgyak közelében általánosan elterjedt fészkelő faj. Helyi jellegzetesség a barázdabillegető pásztorkunyhókban, vasalók nádfonatában való következetes megtelepedése. Motacilla flava L. Szálkahalom 1965. VII. 2. 1 db, Máta 1965. VII. 7. 3 db. Lanius minor Gm. Pusztai facsoportok, jószágdelelőhelyek akácosai mindenfelé fészkelésre csábítják a kisőrgébicset. Különösen figyelemreméltó költőállományát találjuk az Ohati-erdő környékén, Mátán és a Bekefenék déli szegélyén, a Sas-csárda környékén. Lanius collurio L. Ohati-erdő 1965. VII. 6. 7 db. Máta: 1965 nyarán rendszeresen megfigyelhető volt e faj. Sturnus vulgaris L. Nagyhortobágy területén az év minden szakában kisebb-nagyobb csapatokban rendszeresen feltünedezik. Költ az Ohati-erdőben és Mátán. Passer domesticus (L.) és Passer montanus (L.) Lakott helyek közelében mindenfelé közönséges. Fringilla coelebs L. Ohati-erdő 1965. VII. 3. 6 db. Emberiza citrinella L. Ohati-erdő 1965. VII. 3. 8 db. Emberiza calandra L. Ohat 1965. VII. 3. 2 db, Kunmadaras 1965. VII. 6. 1 db, Máta 1965. VII. 7. 1 db. Emberiza schoenlclus L. A nádasok közelében mindenfelé találkozunk vele egész éven át. Plectrophaenax nivalis (L.) Pentezug 1964. XI. 11. 15 db. A területbejárások során szerzett benyomások meggyőztek arról, hogy a Bekefenék, Angyalházi puszta és a Kunkápolnási—Kunmadarasi ősrétek nyújtják a jelenben a legnagyobb madártani értékeket. Itt találjuk a Hortobágy szikeseire mindenekelőtt jellemző két fajnak, a széki csérnek és sziki pacsirtának legnépesebb költőtelepeit. A füvespusztákat, kopár szikeseket megbontó természetes vízállások és azok gazdag paludáris vegetációja lehetővé teszik, hogy valamennyi itt megforduló vízimadár megtalálja táplálkozási, vagy fészkelési lehetőségeit. Ezen a sokezer holdat kitevő, háborítatlan steppén az ott észlelt fajok még ősi környezetben élnek és védettségük esetén a pusztán természetvédelmi feladataink megoldása mellett egyben a jövőbeni tudományos kutatás számára is legtöbbet ígérik a Nagyhortobágy területén. Tájvédelmi és idegenforgalmi szempontból ugyancsak ez a Malomházi-erdőtől Nagyivánig elnyúló, többé-kevésbé összefüggő pusztaság nyújtja a legeredetibbet. Ezenkívül feltétlen védettségre érdemesült, szigetszerű foltokat találunk a már korábban rezervátumaink sorába iktatott Ohati-erdő mellett a gyökérkúti halastavakkal szomszédos ősmocsár, a klasszikus ragadozómadártanyaként nyilvántartott Juhosháti és Papegyházi erdők esetében, melyek a Hortobágy életterének szerves tartozékai. Fentiek alapján ornithológiai szempontból következőképpen javasolnám a jövőbeni védettség végső kialakítását: 1. A Malomházi-erdő és Nagyiván közötti füvespusztákon egy többezer holdas, összefüggő tájvédelmi körzet kialakítása. A védettség minden körülmények között kiterjedne a Bekefenékre, lehetőség szerint minél nagyobb terjedelemben felölelné a Kunkápolnási-pusztákat. A védett területen a vadászat tilos, gazdasági hasznosítása azonban az ősi pásztorélet rekonstruálásával egye394