A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Kovács Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához

növekszik. Hortobágyon még a vándorbaromfiólakban is megtelepszik. Nagy (45) számát csökkenőnek tartja. Fürj (Coturnix coturnix) nagyobb számban 1965-ben fordult elő először Hortobágyon megfigyeléseim szerint. A Bibarugrán levő üresen hagyott Begécsi Il-es, III-as tavakban 10—15 db is volt 1965. július 17-én. Számuk nagymérvű csökkenéséről Nagy (45) említést tesz. Fácán (Phasianus colchicus) száma természeti tájon változatlan, Hortobágyon az erdősítésnek és a jó vadvédelemnek megfelelően növekszik, intenzív művelés alatt álló agrocönózisokban számuk erősen gyérül. 1961. X. 23-án Biharkeresztes határában teljesen albinó példányt lőttek Kincses Gyula adatai szerint. Daru (Grus grus) átvonuló csapatainak száma egyre kevesebb. 1965. évben a későre maradt daruvonulás a Hortobágyon igen gyenge volt. 1962, 1963, 1964 években 20—30-as meddő darucsapatok nyaraltak át a pusztán, 1965-ben nyáron darvakat nem láttam. A régebbi irodalmi adatok darutömegei (39, 43, 64, 73, 90, 95) előttem ismeretlenek. Ocsovszki (47) a cserebökényi pusztán eltojt darutojásról számol be 1952. V. 2-án. Említésre méltó Nagy (43) 1945. évi megfigyelése, mely szerint 320 daru töltötte a nyarat Hortobágyon. Sőregi (67) Nádudvar határában 1949. X. 11-én több mint 500-as sereggel találkozott. 1955. XI. 3-án Jakab (17) 500—1000 darvat ír le Biharugrán. Guvat (Rallus aquaticus) a haris (Crex crex) valamint a kis vízicsibe (Porzana parva) fajoknak az előfordulását Hortobágyon oly ritkának tartom, hogy az egykor gyakorinak mondott madarak gyérülésének oka külön figyelmet érdemel. Nagy (45) tapasztalatai hasonlóak. Vízicsibe (Porzana porzana) és vízityúk (Gallinula chloropus) száma azon halastavakon gyarapszik, melyeknek nádszegélyéhez szervestrágyát hordanak ki. A sertéstrágyán legelésző vízityúkok és vízicsirkék előfordulása a Hortobágy Halastó VII-es és VIII-as tavain állandó jelenség. Attelelésük is elég gyakori ezért. Légány (28) a vízityúkot a Középtisza mentén ritkának írja le. Szárcsa (Fulica atra) száma a mesterséges halastavak létesítésével növekszik. 1961 — 66-ig a Hortobágy Halastavon levő fészkek száma évente kb. 300. Biharugrán 1963-ig évente kb. 180 pár fészkelt, a Nagysziki tó átalakítása óta számuk jelentősen csökkent. 1960—66-ig Hortobágy halastavain kb. 11 000 db szárcsát lőttek ki, mint a halak táplálékát pusztító kártevőt. Reznek (Otis tetrax) egyetlen ismert előfordulása az utóbbi években megyénk területén 1962. XI. 8. Ondódon Cuna János erdész lőtte lóhere táblán. A kitömött madár a Debreceni Agrártudományi Főiskola Állattani Tanszékének tulajdona. A madár megszerzéséért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki Kincses Gyula tanárnak. Udvardy (102) szerint 1940-ben legtöbb volt belőle Hortobágyon. Századeleji fészkeléséről Vönöczky-Schenk (106) számol be. Id. Szomjas G. (81) 1918-ban írja le utoljára fészkelését Hortobágyon. Túzok (Otis tarda) számát Hortobágyon Rőth István fővadász 30—40 db-ra becsüli. Hajdú-Bihar megye összes vadásztársulatainak, állami gazdaságainak becsült túzokállománya 650—1000 db. Kincses Gyula a hajdúböszörményi Bagota pusztáról 6 túzokot kapott preparálás céljára. (1961. V. 1., 1962. VI. 20., 1963. IV. 23. 2 db, 1963. IV. 30., 1965. IV. 30.)', Hortobágyról pedig 1 db-ot (1964. VIII. 16.). A túzokkakasokra vonatkozó kilövési engedélyek száma évente a 10-et nem haladja meg a megyei 370