A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között

VI. A debreceni bibliofilia történetéből a nyomdák, illetve a nyomdászok sem hagyhatók ki, mégha azokban a zavaros években politikai tekintetben némileg különböző arculatot mutatnak is. Nélkülük sok törekvés és kísérlet hullott volna eleve hamvába. Idős Nagy Károly nyomdája, akiről Mata János azt írta: „Keletmagyarországon az öreg tud legszebben xylographiát nyomni",

23 a Székely és Saly nyomda, a Városi Nyomda, a Tiszántúli RT. Nyomdája, a Liebermann Testvérek Pannónia Nyomdája, azután Lehotai Pál, aki maga is gyűjtő, mind beírta nevét a debreceni bibliofilia történetébe. Lehotainál a gyűjtők nem egyszer éjszaka húzták a levonatokat pár dkg abált szalonna, fehér cipó és egy üveg vörösbor mellett. Szinte a hajdani rézmetsző diákok jutnak eszünkbe, aminthogy fel is támadt a szellemük, hiszen Békés Istvánék még lemezeiket is felkutatták a Kollégiumban, közülük, amelyiket lehetett, rendbehozták, s levonatok is készültek róluk.

24 S milyen szépek, kiteljesedést sejtetők azok a metszetek! Csak mai szemmel és ésszel tudjuk felérni, mit vesztett a magyar könyvkultúra akkor, amikor az értetlenség korai sírjába döntötte azt a romantikusan szép próbálkozást az 1800-as évek elején! Mint ahogy csak sajnálni lehet azt is, hogy Békés és társai munkálkodása nyomán az 1930-as években több látható eredménye nem sarjadt ki a debreceni bibliofiliának. A bibliofil gyűjtők, művészek, írók, nyomdászok mellett nem hiányoztak a műértők esztéták és kritikusok sem. Mitrovics Gyula Matat méltató írására, Bérei Soó Rezső tanulmányára (A mai debreceni grafika) már utaltam. Átfogó irodalmi munkásságot fejtett ki Tóth Ervin is. Bár könyveinek zöme fővárosi kiadóknál jelent meg, majdnem mindegyikből bibliofil változat is készült.

25 Számos tanulmánya német, francia, olasznyelvű folyóiratokban látott napvilágot. Mint gyűjtő is szinte az egész kultúrvilággal kapcsolatokat épített ki s Debrecen művészetének hírét terjesztette. Munkásságát 1945 után is folytatta. A debreceni grafika történetét megírta monográfiákban és összefoglalóan is, s külön bibliofil könyvben Mata János és G. Szabó Kálmán fametszőművészetét.

26 Azok közé tartozik, akik szemtanúként szólhatnak az 1944 előtti debreceni könyvművészeti törekvésekről — a nemcsak hősies, de keserves esztendőkről, amikor író, nyomdász, gyűjtő szakadatlan ráfizetéssel ápolta a városban a könyv és a vele kapcsolatos grafika kultuszát, még ha a művészi megvalósítás, főleg ami a könyveket illeti, messze esett is a szándékolt színvonaltól.

27 Nem lenne teljes ez az egyébként is csak vázlatos összefoglalás, ha nem emlékeznénk meg Bertók Lajosról, a könyvtárosi és tanári pályát a könyvkereskedői szakmával felcserélő országos tekintélyű antikváriusról. Üzlete találkozóhelyül szolgált nemcsak a helybeli, de a távoli irodalomkedvelőknek, könyvbarátoknak és gyűjtőknek is. A mecénások sorában mindjárt Bérei Soó Rezső és Csobán Endre mellett kell említenünk — főleg irodalmi vonatkozásban. — Számos fiatal tudósjelölt az ő segítségének köszönhette pályája indulását. Nagy áldozatot (mondjuk meg nyersen: ráfizetést) jelentettek ezek a támogatások. Akad-e olyan debreceni bibliofil, az általunk tárgyalt időszakban, aki ne lenne neki — Bertók Lajosnak — adósa, a szó eszmei értelmében ? Mert a bibliofilia egy bizonyos szinten túl már tudomány, tudományos hozzáértés kérdése. S Bertók Lajos, a tudós antikvárius, ebben a vonatkozásban is értékesen egészíti ki a debreceni bibliofiliáról alkotható képet. Szólnunk kellene még a bibliofil gyűjtőkről is. Azokról, (pl. GreinerMihályról, Csobán Endré-TŐl, Soó Rezsó-xől), akik kisebb vagy nagyobb gyűjteménnyel Ti" 355