A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között

pedig annál inkább igyekezett megmutatni, mire képesek a debreceni gyűjtők és a kisgrafika művészei. A Céh kiállítások rendezésével is foglalkozott. Megrendezte a nemzetközi exlibris és a debreceni grafikai kiállítást 1935-ben,

14 ami tehát mint a kiállítás címe is mutatja, nemzetközi viszonylatban emelte a Céh hírnevét. Tagjainak, főleg G. Szabó Kálmánnak, Nagy Józsefnek (aki megírta a debreceni exlibris történetét), és Soó Rezsőnek buzgólkodására megszületett a Magyar Exlibris с folyóirat, amely mind máig az egyik legérdekesebb terméke a hazai kisgrafikának. (Évi előfizetése 4 pengőbe került.) A folyóirat nemcsak debreceni vonatkozásokat tartott szem előtt, hanem országos jellegű grafikai törekvésekről és eredményekről is beszámolt. Az első évfolyam második számában az író Szabó Páltól közölt vallomást az Erdélyből jött, s Szegeden dolgozó Buday György metszeteiről. Nemcsak helyben tett jó szolgálatot a könyv kultuszának, hanem az országban is sokfelé. Igazi fórumát jelentette a művésznek és a gyűjtőknek, köztük a bibliofileknek is. Beszámolt a művészek elkészült exlibriseiről, közölte azok gyűjteményes jegyzékét. Ez a névszerinti érdekeltség buzdítólag hatott a gyűjtőkre, akik egy pengő ellenében közölhették csere-anyagukat, háromnyelvű, német, olasz, francia magyarázatokkal. Sajnos ezekben a pezsgő években sem volt anyagilag annyira erős a Céh, hogy a lapot sokáig fenn tudta volna tartani. De ha részben magánvállalkozásból is, azért két évfolyamot megért. (Évente négy szám.) Ha pedig arra gondolunk, hogy azóta sincs folytatása, még országos szinten sem, annál nagyobb tisztelettel gondolunk azokra, akik saját zsebükből áldoztak általa a szépnek szánt könyv, folyóirat és a művészi grafika oltárán. Gyakorlatilag 1938-ban megszűnt az Ajtósi Dürer Céh. Egy 32 lapból álló Űjév-i fametszetmappával búcsúzott azoktól a többségükben igen szerény jövedelmű gyűjtőktől, akik nehéz gazdasági körülmények között mellette állottak. Ez a mappa is Lehotai Pál nyomdájában készült. V. Ha eddig viszonylag kevés szó esett is bibliofil irodalmi termékekről, ez nem jelenti azt, hogy egyes debreceni írók, költők, műfordítók nem gondoltak könyveikkel kapcsolatban bibliofil igények, az amatőr-gyűjtő szenvedély kielégítésére.

15 Azok között, akik huzamosabban itt éltek s e réven közvetlenebb kapcsolatban állottak Debrecen irodalmi s általában kulturális életével, és működésüknek nyoma maradt a helyi bibliofilia történetében, hadd említsük elsőként Térey Sándort, aki mint költő és műfordító tűnt fel a Nyugat nemzedékében. Valódi neve Kuthy Sándor, foglalkozása ügyvéd és városi tiszti főügyész.

16 Verseit, cikkeit a Nyugaton kívül német és francia folyóiratok közölték. 1921-ben jelent meg tőle Baudelaire: Versek a Fleurs du maZ-ból c. fordításkötete. Kiadóként a fővárosi Athenaeum szerepel a címlapon, de itt készült Debrecenben a Debreceni Bélyegzőgyár és Könyvnyomdá-han, finom papíron, de gyenge nyomdai kivitelezésben, állítólag számozva, noha csak egy beragasztott cimke mutat erre (az Országos Széchenyi Könyvtár példányán). — Berg Kristóf lelkiismerete с regényére már utaltunk Gáborjáni Szabó Kálmánnal kapcsolatban. Ez a mű 1929-ben a Franklin Társulatnál jelent meg, azonban Debrecenhez fűzi a szerző bibliofil igénye mellett az illusztráló G. Szabó is. 120 példány készült számozva s csak ezt a 120-at díszíti a művész 7 fametszete, a többit nem. Az első húsz példányt merített papíron nyomták, a szerző kézjegyével ellátva. — 1932-ben jelent meg Térey újabb regénye: A föld lelke, a fővárosi Káldor kiadónál. Ebből is készült külön 100 pél348