A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között
III. Üj színt, mondhatni önálló fejezetet képviselt Debrecen bibliofil életében Békés István. Helybeli kereskedőcsalád fiaként bölcsészetet hallgatott a debreceni egyetemen s mint magyar—német és filozófia szakos tanárjelölt vett részt Pesten az 1918—1919-es forradalmi eseményekben. A proletárdiktatúra után letartóztatták. Evek múltán, külföldről hazatérve, átvette apja üzletét. Bekapcsolódott a debreceni grafikagyűjtők társaságába. Kutatja a régi debreceni grafika nyomait, s ennek során újra munkába vették a Kollégiumban tárolt egykori debreceni rézmetszők épen maradt rézlemezeit. Kizárólag cserecélokra Debreceni Officina néven kiadói vállalkozásba kezdett, s megjelentetett néhány amatőr-jellegű kiadványt. Mint Gáborjáni Szabó Kálmán és Vadász Endre barátja, Mata János tehetségének felismerője, rendeléseivel, írásaival serkentette Debrecen grafikai és bibliofil életét. 1933-ban jelentette meg saját költeményét Vihar az erdőn címmel, Vadász Endre (1901 —1944) linómetszeteivel, (7 szöveglap és 7 metszet, 34 X 24 cm nagyságban). Az érdekes kiállítású szép könyvben a valójában elbeszélő költemény az előadásra vonatkozó rendezői utasítások tipográfiai megoldása következtében drámai költeménynek hat. Az illusztrációkat a kolofon fametszeteknek mondja, holott igazában linóleumra készültek. A könyv 200 számozott példányban jelent meg, a szerzők valamennyi példányt aláírták. 100 példányt kapott a nyomda olyképpen, hogy Békés Istvánék szereztek 100 előfizetőt, ez szolgált a költségekre fedezetül. Honorárium fejében 50 példányt kapott a rajzművész, 50-et Békés, s azokat mindketten csere útján értékesítették. Elsősorban külföldön, mivel a hazai piac a nyomdaköltségek fedezetéül szolgáló 100 előfizetéses példánynál többet nem tudott felvenni. Vadász Endre: Tíz rézkarc exlibris-ét is Békés adta ki, 50 példányban. A magyar előszót bérei Soó Rezső, az olaszt Renato Fieri professzor, a németet Kardos László írta. Békések ezt is csere útján értékesítették. A kiadvány Lehotai Pál nyomdájában készült. Két év múlva, 1935-ben jelentette meg az akkor kezdő, de már tehetségét ragyogóan bontakoztató Mata János (1907—1944) — Húsz fametszetü könyvjegy a Magyar Parnasszusról с sorozatát, amely a fiatal Matat egyszerre az élvonalbeli grafikusművészek sorába emelte. A kiadvánnyal Békés megmutatta, hogy a valódi bibliofil nemcsak a múlt örökségét gyűjtögeti, hanem saját kora alkotóihoz is bátran fordul, vállalva annak a kockázatát, hogy a kiválasztott művészbe vetett bizalma esetleg nem igazolódik, mert nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Annál nagyobb a gyűjtő öröme, ha olyan kezdő tehetséget segített a kibontakozásban, aki azután az irodalom- és művészettörténetnek is jelentős alakjává fejlődött. Békés ezt cselekedte Mata Jánossal, amikor fametszőművészetére felhívta a figyelmet éppen azzal is, hogy Mitrovics Gyulával s a nagynevű gyűjtővel, herei Soó Rezsővel a debreceni egyetem professzoraival íratott a metszetsorozathoz előszót. A Húsz fametszetü könyvjegy a Magyar Parnasszusról ugyancsak cserecélokra 250 példányban készült, valamennyi az eredeti dúcról. Az első 30 példány diósgyőri merített papíron, a művész által kézzel színezve. A 32—40. példányig antik papíron (a 31. példányról a kiadvány nem tesz említést), míg a 41-től 250-ig szintén diósgyőri papíron, de színezetlenül. A nyomdai munkát Lehotai Pál végezte, a védőtokot Varjas Pál műhelye állította elő. Valamennyi fametszet kitűnően érzékelteti azt az írót, illetve költőt, akinek művészetét s egyben legjellegzetesebb alkotását kifejezi. Mindegyik metszet 336