A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között

kor már bibliofil szépségű könyvről beszélhetünk. — És még abban az esetben is, ha maga a törekvés, amely létrehozta a könyvet, elüt a szokványostól s művészi kezdeményezésre vall. Mindaz, amit eddig említettünk, nem zárja ki az álbibliofilia fogalmát: külsőleges jegyek, mint a számozás, szerzői kézjegy, belső tipográfiai tökéletesség s az anyag kiválósága nélkül csak álbibliofil könyvet eredményez. Noha az ilyen könyvet a szó régi értelmében vett bibliofiliából nem zárhatjuk ki, azonban esetünkben csak álbibliofiliáról beszélhetünk. Mai igényeink szerint már nálunk sem képzelhető el bibliofil könyv benső, tipográfiai tökéletesség nélkül. Az 1944 előtti bibliofil kiadványokat azonban nem mérhetjük ezzel a szigorú mértékkel. Már a bibliofiliára való törekvés, az igény is méltánylandó. Nyomdáink mai technikai lehetőségeik között összehasonlíthatatlanul többre képesek, mint az 1944 előttiek. Régen magánosok, szerzők, nyomdászok, gyűjtők, írók anyagi erejétől és művészi hozzáértésétől függött a bibliofilia. Debrecenben is ezt látjuk. Mégsem intézhetjük el a korábban kibontakozott sok irányú és színes tevékenységet azzal, hogy valamennyi termékét álbibliofiliának minősítjük. II. A debreceni bibliofilia 1920 és 1944 közötti történetében a fordulópont Gábor jani Szabó Kálmán (1897—1955) nevéhez fűződik. Igaz, ugyan, hogy nem Debrecenben, hanem Budapesten lépett — kiállítás során — az ország nyilvánossága elé, amikor — 1927-ben — az Ernszt Múzeumban megrendezte fametszet kiállítását. Később Lyka Károly azt írta róla, hogy ez volt az első nagyszabású fametszetes kiállítás a fővárosban,

1 holott a fametszetes kiállításnak akadt már ott előzménye, hiszen például Conrad Gyula, akinek nevéhez

2 a hazai fametszet XX. századi feltámadása fűződik, már az 1900-as évek elején kiállította metszeteit a Műcsarnokban. De Lyka Károly értékelése kétségtelenül utal Gáborjáni Szabó Kálmán kiállításának jelentőségére. 1925-ben 15 fametszetet készített Vidor Hugo: A Dzsinnek с művéhez, amelyet Kardos László fordított magyarra. — 1927-ben pedig 7 metszete Jézus élete címen látott napvilágot ugyancsak Debrecenben. A következő években Térey (Kuthy) Sándor két regényét illusztrálja: 1927-ben a Berg Kristóf lelkiismereté-t 6 és 1932-ben a Föld lelké-t 7 lappal. Ezekkel a könyvekkel később még foglalkozunk, itt inkább csak Gáborjáni Szabó grafikai munkásságának állomásaiként jelöltük őket. Ezeket követte 1934-ben Gáborjáni Szabó Kálmán Könyvjegyei с műve, amelyet a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete adott ki 2. számú kiadványként Budapesten, de itt készült Debrecenben idős Nagy Károly és Társai

3 műhelyében, 300, kézzel számozott példányban, amelyből a művész 150-et látott el aláírásával. A kötet elé Lyka Károly írt előszót. 1936-ban jelent meg négynyelvű (német, olasz, angol, francia) mutatóval Parasztok с nagyobb alakú mappája. Ez 10 lapot tartalmaz és Bertók Lajos névleges kiadásában jelent meg. Már címében is szociális tartalomra utalt; arra az együttérzésre, amely a munkássághoz képest jóval szervezetlenebb s alsóbb rétegeiben kiáltó nyomorúság között élő parasztság iránt a kor haladó íróiban, művészeiben élt. Igaz ugyan, hogy G. Szabó nem a legalsóbb paraszti réteg infernoját ábrázolja, mint az ebben az időben Debrecen előadótermeibe berobbanó írók: Kodolányi János, Veres Péter, Szabó Pál és társaik, hanem inkább a középparaszti réteget. Társadalmi szempontból az akkori viszonyok között még 333