A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

Ötvös János Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban Jelen alkalommal a debreceni ref. kollégiumi könyvtár gazdag és értékes természettudományi anyagából csak azokat a tudósokat, illetve műveiket vettem figyelembe — egy rövidebb dolgozat keretében — akik valamilyen felfedezésükkel előbbre vitték a botanika tudományát. A gazdag anyag alapján szinte a botanika fejlődésének egész története tárul fel előttünk az ókortól a XIX. század végéig. 1. Ókor A botanikával, mint tudománnyal, először a görög filozófusok foglalkoztak; ők próbálták világszemléletükbe a növényeket bekapcsolni. Arisztotelész (i. e. 384—322) dolgozta fel alapvetően a növények ismeretét, ez a műve azonban elveszett. Az ókor legnagyobb botanikusa Arisztotelész egyik tanítványa Theophrasztosz (i. e. 373—288) görög filozófus. Kilenckötetes művében először a növények részeit tárgyalja, majd rendszerezni próbálja őket. Egy másik hatkötetes művében a növények keletkezésével, növekedésével, szaporodásával stb. foglalkozik. THEOPHRASTOS: De história plantarum. Amstelodami, 1644. A művet Bodaeus metszetei díszítik. Jelzete P 19. Ugyancsak görög eredetű az a növénytan is, melynek szerzője Dioszkoridész Pedaniosz (i. u. I. század). Dioszkoridész, mint katonaorvos, sokat utazott különösen Kisázsiában s útközben a talált növényeket (mintegy 500 darabot) „Peri hylés hiatrikés" című 5 kötetes művében leírta. Növényleírásai olyan tökéletesek és jól sikerültek, hogy azokat a XVI. század elejéig használták. A III. században latinra fordították s Krateusz illusztrálta — így vált ismertté egész Európában. DIOSCORIDES: De medicinali materia libri sex. Francofurti, 1549. Q 151. DIOSCORIDES: Opera omnia. Lugduni, 1598. Dioszkoridész művének ez a legjobb kiadása. Q 100. DIOSCORIDES: Kräuterbuch. Erstlich durch Ioannem Danzium verteutscht. Frankfurt a. M., 1610. A könyvet 588 ábra díszíti. Q 131. A gyakorlati érzékű rómaiak a mezőgazdasági növénytant művelték. Leghíresebb természettudósuk az idősebb Plinius (i. e. 23—i. u. 79), aki mintegy 2000 kézirat alapján írta meg hatalmas művét — Históriáé naturalis —, melynek te303