A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről

a polgárságot pedig számos fiatal, akik már jóval a tornázás megkezdése előtt ellepték a kapu környékét bebocsátásra várakozva. A testgyakorda csakhamar kicsinynek bizonyult, s újabb, nagyobb területről kellett gondoskodni. Jó hírneve is állandóan gyarapodott. Amikor az esztergomi és váci katonaiskolában kötelezővé tették a tornát, Egger intézetét keresték fel, s lerajzolták a tornaszereket, feljegyezték a gyakorlatokat, hogy azokat intézetükben bevezessék.

58 Egger további működése a tornasport terén jelentős volt minden vonatkozásban. Több mint egy évtizedre kiterjedő tornatanári tevékenysége alatt számos lelkes barátot szerzett a torna ügyének. Az ő nyomdokain haladva újabb lendületet nyert a tornasport Clair Ignác működése alatt, aki 1826-ban telepedett le végleg Pesten, s később Egger utóda lett a tornatanításban az evangélikus iskolában. Egger, Pestalozzi sokoldalú tanítványa, akinek magyarországi működését a nevelés, a művészet, a sport terén olyan jelentős sikerek kísérték, aránylag korán befejezte életét. Hasznos törekvéseivel mélyen belegyökeredzett a reformkori Pest életébe, talán ezzel magyarázható, hogy szülőföldjére sohasem tért többé vissza. Családot sem alapított, aki olyan sok ember között osztotta szét képességeinek kincseit, végül is meglehetősen magára maradt. Két barátja volt: Heldwein István festő és Bézsán Mihály. A szép érzéket, egészséges testet nevelő Eggert tüdőbaj támadta meg. Valószínűleg ezért vonult aránylag korán nyugalomba, 1830. okt. 21-én búcsúztatták el tanártársai. Eletének utolsó mozzanatai sokáig ismeretlenek voltak, újabban azonban Vincze László eredeti források alapján kiderítette,

59 hogy nem sokkal nyugalomba vonulása után, 1830. nov. 2-án meghalt, s mindjárt másnap el is temették. Végrendeletének végrehajtásával Christian Fuchsot bízta meg, akire a „Krisztus mellképe" с képet, Heldwein Istvánra pedig a „Tiroliak" c. képet hagyta. Hogy ezek a képek saját művei voltak vagy sem, egyelőre nem állapítható meg. Svájcban élő fivérére, Jacob Eggerre ezüst ismétlőóráját testálta azzal a kikötéssel, hogy az a családban maradjon. Wilhelm Egger számára bizonyára nagy elhatározás volt, hogy elhagyja hazáját, a kies Svájcot, és számára teljesen idegen földben verjen gyökeret. Az a nemes cél, amelynek szolgálatában annyit fáradt, az emberiség nevelésének az ügye, megérte neki, hogy hazát cseréljen. A magyar neveléstörténet, s amint az elmondottakból kiderül, a magyar művészet- és sporttörténet is hálás lehet Váradi Szabó Jánosnak, a Pestalozzi-eszmék magyar úttörőjének, hogy rá tudta venni a nagy svájci pedagógus tanítványát és munkatársát, Wilhelm Eggert arra, hogy hazáját elhagyja, magyar földön telepedjen meg, és ilyen módon Pestalozzi követe legyen Magyarországon. A kiváló képességű, sokoldalú képzettségű Pestalozzi-tanítvány értékes vonásokkal gazdagította a reformkori Magyarország átalakulásban levő társadalmi életének képét, s kétségtelen, hogy abban több vonatkozásban jelentős szerepet játszott. JEGYZETEK 1 Hamar László: Csokonai és Lillája. Debreczeni Képes Kalendárium. 1902. 2. évf. 40. és kk. 1. — Itt eladóként a Kalicza-család szerepel, a későbbiekben az újságcikkek és a Csokonai Kör feljegyzései Kalisza-családról szólnak. 2 Hamar László i. m. 41. 1. 3 ,,A képen feltüntetett jegyzés azt mutatja, hogy azt Egger Vilmos festette 1825-ben. Ez az évszám azonban kétségessé teszi a kép eredetét, mely 18 — 20 éves fiatal szép nőt ábrázol, Csokonai Lillája ekkor 49 — 50 éves lehetett. Fennmarad az a lehetőség, hogy a kép csak másolat, 276