A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről

Legújabban tudomásunk van arról, hogy 1823-ban megfestette a Salamon-lányok arcképét.

46 Egger legtermékenyebb esztendejének 1825-öt tekinthetjük. Eddig ismert képei közül nem kevesebb mint öt viseli ezt az évszámot. Ebben az évben festette meg Ürményi Ferenc országbírónak a képét a pesti egyetem számára. Urményi közreműködött a felvilágosodás szellemét képviselő nevelésügyi körrendeletnek, a Ratio Educationisnak a kidolgozásában.

47 Báthory Gábor református püspökről festett képe a Kálvin téri ref. egyház tulajdonában van.

48 Ujabban került elő egy ismeretlen férfi arcképét ábrázoló mellképe.

49 Ennek az évnek a legsikerültebb alkotása Bene Ferenc orvosprofesszorról készített arcképe.

50 Bene Ferenc a Vaycsalád háziorvosa volt, s mint ilyen gyakran találkozott Eggerrel, s együtt lelkesedtek a testnevelés gondolatáért és gyakorlati megvalósításáért. Szándékosan hagytam utoljára az 1825. év terméséből a biedermeier szobában papagájt etető nő arcképét, amely Csokonai Lilláját, Vajda Juliannát ábrázoló arcképként került a Déri Múzeum birtokába.

51 Eggernek ez a képe jellegzetesen biedermeier kép. Az ábrázolt nő a szobában kedvenc madarát eteti. A polgárt életének megnyilvánulásai a szobához kötik; az interieur az otthon egy része, nem hatalmas terem, amelyben elvész az ember, hanem egy része annak a területnek, ahol a polgár élete lejátszódik. A természet csak az ablakon át érzékelhető, ez esetben fény formájában. A fényforrásul szolgáló ablak rendszerint szembe vagy kissé oldalvást esik az interieurben elhelyezett főalakra. A beeső fény feloldja a teret, s ez megnehezíti a festő munkáját, mert az a területet kisebbnagyobb felületekre tagolja, amelyek közül az egyik árnyékos, a másik kevésbé árnyalt. Ilyen módon lehetőség nyílik a részletek erőteljesebb hangsúlyozására: a jelen esetben a nőalak középpontba való helyezésére. Jellemző vonása a biedermeier festészetnek a vonalak erőteljes érvényesülése, ami a képeknek bizonyos grafikus jelleget kölcsönöz, és ez rendszerint a színhatás rovására történik. Ezen a képen az ablak, a madártartó kalitka és a nőalak idomainak rajza érzékelteti különösen a biedermeier képek lineáris jellegét. Szinte az az érzése a szemlélőnek, hogy a vonalak hamarabb születtek meg, mint a festmény. A kép középpontjába helyezett nőalak igazi biedermeier szépség, erről tanúskodik az aránylag széles felsőtest, az ugyanilyen alsótest darázsderékkal összekapcsolva. A biedermeier kor hölgyei hajukat a tarkótól fölfelé fésülték, fürtökbe csavarták. Jellemző a biedermeierra a görbe vonalak eluralkodása. Görbe ezen a képen a karok mozdulata, a ruha kivágása, ujja, a szoknya vonalának esése. Ugyanezt mondhatjuk a bútorokról, az asztallapról, a kalitka aljazatáról, az asztalon levő porcelánedényekről, amelyek különösképpen kedvelt motívumként kerülnek a biedermeier festő ecsetjére, összefüggésben vän ezzel az emberi test színének porcelánszerű ábrázolása. A görbe vonalak nyugalmat, kényelmet árasztanak maguk körül. Jelentős szerepet játszik a biedermeier képeken a virág s azoknak szimmetrikus elhelyezése, ami ezen a képen is megvan. Az emberi arc ábrázolásában a porcelánszerű színezésen kívül azt az újat hozta a biedermeier, hogy megszűnik az arc merev előkelősége, s ezzel egyénibbé és emberibbé válik, különösen a nőknél erősebb érzelmességét fejez ki, gyakran valami távolban való elmerengést. Ezen a képen sem a madáretetés mozdulatára irányul teljesen a tekintet, hanem mintha elrévedeznének a szemek a madár feje felett a titkokat sejtető messzeségbe. Mind ez a kép, mind pedig az Egger kézjegyével ellátott többi festmény a művész jó képességeiről tesz tanúbizonyságot. Helytálló az a megállapítás, amely274