A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről

A nevelés kérdése egyre nagyobb tömegek érdeklődését vonta magára. Váradi Szabó János a „Hazai és Külföldi Tudósítások" 1816. évfolyamának 45. számában ismertetőt adott Pestalozzi nevelési eljárásáról, s ezzel széles érdeklődés mellett folyó vitát indított meg. A vita során nyilatkozatok hangzottak el az új tanítási módszer ellen (Folnesics) és mellett (Schedius, Döbrentei). Ujabb jelentős fejlemény volt Váradi Szabó Jánosnak 1817-ben megjelent könyve: „A hazabéli kisebb oskoláknak jobb lábra-állításokról", amelyben a nagy svájci pedagógus elvei alapján meghatározta a népiskola feladatát, ismertette Tessedik Sámuel szarvasi intézetét és a hasonló külföldi kezdeményezéseket. Sürgette a tanulásnak a munkával való összekapcsolását, s ezzel Magyarországon a politechnikai oktatás egyik úttörőjévé vált. — Pestalozzi nevelési elveinek ismertetése mellett a svájci nevelő munkáinak magyarra való ültetését is tervbe vette Váradi Szabó, s ehhez hozzá is kezdett. Közös nagyszabású vállalkozással a eredeti művek előfizetését igyekszik szorgalmazni. Széleskörű fáradozással 76 példányra (Budán 27, Pesten 49 példányra) sikerül előfizetőt gyűjteni. Az előfizetők névsora világosan mutatja az új nevelési elvek híveinek rétegződését és csomósodási pontjait. Budán főleg a Brunszvik-család és rokonsága köréből kerül ki az előfizetők többsége (18), az értelmiségiek közt néhány professzor, pap és építész neve fordul elő. A pesti előfizetők egy részét a Vay- és Teleky-család rokonsága alkotja (16 előfizető), hatalmas fölényben van azonban az értelmiségi réteg (33). Itt találkozunk Váradi Szabó és Egger ismeretségi körével, amelynek élén 6 példánnyal Liedemann János Sámuel, a pesti evangélikus egyház gondnoka áll. A debreceniek közül Kiss Imre salétrominspektor, Szentgyörgyi József nevét találjuk az előfizetők névsorában. A megrendelők jegyzékét Schedius Lajos küldte el Pestalozzinak, de biztosra vehető, hogy az előfizetők verbuválása terén főleg Váradi Szabó és Egger fáradoztak.

28 Közben Egger útjai lassan elválnak a Vay-családtól, teljesen átmegy az evangélikus iskolához, ahol egyre több órája van, rajzot és tornát tanít. Emellett keresett portré és miniatűr festő. Festésből és tornából magánórákat is ad. „Meine Arbeiten finden grossen Beifall — es ist mein Lieblingsgeschäft.. ."

29 — írja Pestalozzinak 1818 elején. Ha még hozzávesszük, hogy kitűnő muzsikus is volt, el tudjuk képzelni, hogy Egger kedvelt és ismert tagja volt a reformkori Pest társadalmának. Hogy Egger anyagilag is megtalálta számítását, bizonyítja az a tény, hogy még ebben az évben megfizette Pestalozzinak kb. 350 livrét kitevő tartozását, amelyet Magyarországra való elindulása előtt vett kölcsön tőle. Pestalozzi ekkor az Yverdon közelében levő Clindyben akart nevelőintézetet alapítani szegény gyermekek számára, s ehhez a vállalkozáshoz minden fillérjére szüksége volt. Egger különleges helyzetétől eltekintve az iskolai rajztanítás nem volt valami jövedelmező foglalkozás. Nagy Sámuel kolozsvári rajztanár 1816-ban 300 rhénes forint fizetést kapott. Egerben 1828-ban 272 frt évi fizetés és 13 öl fa volt a rajztanár javadalma. A magánemberek az egyes rajzleckékért különböző összeget fizettek. Barabás Miklós pl. Neuhauser nagyszebeni mesternek havi 10 váltóforintot fizetett napi két órás rajzleckéért. 1820 körül egy mázsa liszt ára Pesten 5 —16 frt, egy font marhahús 12 kr, egy tojás másfél krajcár, 1825-ben egy hold föld ára 100 írt, egy gyalogrobot 30 kr volt.

30 A művészek mindennapi kenyerével kapcsolatosan érdekes adatokat közöl Lyka Károly.

31 A legtöbb arra kényszerült, hogy más tárgyak, ének, zene, torna tanításával is foglalkozzék. A képek eladása, a vevő közönség megnyerése sem volt egyszerű dolog. A század eleje óta (1807) a bécsi Kunst- und Industrie-Comptoir-nak a fiókjaként 268