A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről

Kazinczy tehát egyéb jó tanács mellett a műalkotások szemlélését ajánlja Egger figyelmébe, s e tekintetben örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy Eggernek Varadi Szabó közvetítésével beszámoljon olyan művészeti alkotásokról, amelyeket jártában-keltében alkalma volt megtekinteni. Így pl. leírja a tornai templomban a bécsi Hubert Maurer professzor (1738—1818) által festett oltárképet „De németül, hogy Egger Űr is értse."

20 A leírásnak megvan a maga hatása, amiről Váradi Szabó így számol be Kazinczynak: „Egynehányszor olvastam el már а' Тек. Űr gazdag levelét, mindég egyaránt gyönyörködtetett nem is tettem el még író asztalomról, hogy mikor tettzik, azonnal elővehessem. Elolvastam a Generálisné előtt is a' Prof. Maurer munkája' szép leírását, a'mellyet EőN[agy]s[á]ga, mint oly finom érzésű 's ízlésű Dáma, különös gyönyörűséggel hallgatott. A többit magamnak tartom. Egger Úr pedig annyira belé szeretett a' nevezett leírásba, hogy azt a' maga Diariumába leírta. Azt tartom, hogy ő reá nézve igen hasznos lenne, ily leírásokat olvasni. Figyelmessé tettem őtet a' Te[kin]t[e]tes Úrnak azon Jegyzésére is, hogy tudni illik a'Festésbe való szerentsés előmenetelnek egyik fundamentomos feltétele a' Poézis gyakorlása és épen ezt adtam okául annak, miért hogy én ő véle tsak Poétákat, Mythologiát, Görög Országi utazásokat, a' régi és újabb Festők Biographiáját és Históriákat akarok olvastatni. A' régi híres Festők Biographiájára találtam néki némely, de igen kevés dolgokat, a' Funke Real-Schul Lexiconjába, többet az Anaxarsis utazásaiba. Plinius a' Természet Históriájába leírja a' nevezetesebb munkáit némellyiknek, de az deákul lévén írva, ő azt nem használhattya. A' Görög régiségek leírásában is sokat találhatna ő a' maga tökélletesítesere, de nékem a Nitsch rövid munkátskáján kívül arra semmi jó könyvem nints."

21 Ezekből a sorokból kitűnik, hogy maga Váradi Szabó is készséggel segíti jó tanácsaival Egger művészi fejlődését. Kazinczy nemcsak elméleti, hanem gyakorlati vonatkozásban is szívesen nyújt segítséget Eggernek. Amikor tanítványainak rajzoktatásával kapcsolatban szüksége van La Coste művére,

22 felkeresi Johann Georg Mansfeld (1764—1817) bécsi rézmetszőt és az akkor éppen Bécsben tartózkodó Dessewffy Józsefet soraival a mű megszerzése érdekében. Jellemző Kazinczy megjegyzése: „Vádlanám magam, ha az én hibám miatt maradtak volna hátra a' haza' legszebb reményű gyermekei. Ezek, Egger Űr által vezetve, a' Tájfestésben is igen sokra mehetnek. En, a'ki nem nyerhetek gyermekeim mellé Eggereket... "

23 Ez a némi irigységet eláruló felkiáltás semmiképpen sem tekinthető csupán udvariassági megnyilatkozásnak. Ismét új korszak kezdődik Egger életében, amikor a Vay-család a két fiú felsőbb fokú oktatása érdekében 1816-ban állandó tartózkodásra Pestre költözik. Bár eddig is előfordult már, hogy a telet a rohamosan fejlődő Pest falai között töltötte a család, pl. 1814-ben; most azonban jelentősebb fordulatról van szó minden vonatkozásban. A pesti tartózkodás alkalmat nyújtott a két kitűnő nevelőnek arra, hogy megismerkedjenek a korabeli Pest társadalmi életével, vezető személyiségeivel. A Vay-család vendégei részben az arisztokrata körökhöz, részben a polgárosodó Pest értelmiségi rétegéhez tartoztak. Széchenyi István, Wesselényi Miklós, a Telekiek állandó kapcsolatban voltak a Vay-családdal, de megfordult gyakran náluk Schedius Lajos egyetemi tanár, az evangélikus iskola felügyelője, Bene Ferenc orvosprofesszor, aki a család háziorvosa volt, a haladó szellemű rézmetsző Karács Ferenc feleségével, a nőnevelés jó tollú harcosával, Takács Évával. A Göttingában tanult Schediust élénken érdekelték a külföldi nevelési törekvések, s Pestalozzi két tanítványának nem sok fáradságába került, érdeklődését és rokonszenvét felkelteni Pestalozzi módszere iránt, miután annak gyümölcsei a Vay-fiúk nevelésében már gyakorlatilag is megmutatkoztak. Jelentős szövetségesekre találtak a pesti evangélikus iskola tantestületében is. A pesti evangélikus iskola a polgárosodó rétegek iskolája volt, s éppen ebben az időben indult nagyobb fejlődésnek. 1815 tavaszán elkészült az iskola új egy264