A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről

meg jobban, mint azzal, hogy a magyar viszonyok közt, a hazai pedagógusokhoz való kapcsolatai segítségével mindent elkövetett Pestalozzi eszméinek gyakorlati megvalósítása érdekében. A magyar nevelés történetében játszott szerepével kapcsolatosan Vincze László helyesen utal arra, hogy „a magyar neveléstudomány és pedagógiai gyakorlat mindig élénken és többnyire helyesen reagált az európai pedagógiai mozgalmakra, törekvésekre ... Nemzetközi kapcsolataink újabb szálainak kibogozását ígéri Egger Vilmos életének és tevékenységének feltárása."

5 Érdekes, hogy a „kibogozás" munkája több irányból (Svájcból és Magyarországról) és több aspektusból (festő és rajztanár, a magyar tornasport megteremtője, a Pestalozzi-eszmék egyik magyarországi úttörője) csaknem egyidejűleg, egymástól szinte függetlenül s aránylag rövid időszakon belül indult meg.

6 Egger Vilmos 1792-ben született az Alsó-Rajna völgyében fekvő Staadban (Rohrschacherberg). Svájcnak ez a része a napóleoni háborúk alatt igen sokat szenvedett. A háborús események megbénították a vidék gazdasági életét, s ennek következtében éhínség keletkezett a lakosság körében. Szüleiket vesztett gyermekek csapatokba verődve járták az országutakat. Mások nyomorgó szüleiket voltak kénytelenek elhagyni. Mi sem természetesebb annál, hogy a svájci nevelésügy munkásai, köztük elsősorban Pestalozzi ezeknek az elhagyott gyermekeknek a sorsán kívánt javítani. Pedagógusok gyűjtötték össze a gyermekeket és irányították Pestalozzihoz. Johann Rudolf Steinmüller, a kelet-svájci nevelésügy munkása különösen szerencsés kezű volt. Az ő közreműködésével került két fiatalkorú, Johannes Ramsauer és Wilhelm Egger Pestalozzinak ekkor Burgdorfban működő nevelőintézetébe. Később mindketten a mester legkiválóbb tanítványai, munkásságának segítői, intézetének oktatói lettek.

7 Természetesen az intézet fenntartási költségeinek előteremtése nagy feladat volt Pestalozzi számára, s ezért az ügy érdekében országos gyűjtést kellett indítani. Kari Friderich Reinhard, Franciaország német származású berni követe mintegy 500 frankot adományozott az intézet céljaira, és emellett elvállalta a szülői gyámságot Egger fölött.

8 A tanítási módszer, amely Pestalozzinak oly kitűnő hírnevet szerzett, nagy szerepet juttatott a szemléltetésnek, a gyermekek játékos öntevékenységének, többek között a rajzkészség fejlesztésének. Ebben Egger különösen kitüntette magát. 1804-ben Münchenbuchseeben már mint segédtanító működik. A következő évben Yverdonban már zenét és tornát is tanított Egger. Közben maga is állandóan tanul, az arcképfestészet elemeibe Georg Friedrich Adolph Schöner (1774—1841) vezette be, aki Pestalozzi arcképének megfestése céljából látogatott el Yverdonba. Schöner korának egyik kedvelt arcképfestője volt. Tanításai jó talajba hullottak: Eggernek már 1808-ban sikerei voltak profil krétarajzaival. Képességeinek és ízlésének fejlődését nagy mértékben elősegítette az a két év, amelyet egyik gazdag tanítványa társaságában Olaszországban töltött.

9 Egger földije és barátja, Johannes Ramsauer szintén nevezetes tagjává vált Pestalozzi nevelőtestületének. Amikor 1814-ben Eszterházy Pál herceg meglátogatja az yverdoni intézetet, Pestalozzi egyik legjobb munkatársát, Ramsauert kéri meg, hogy tanítványaival bemutató tanítás keretében igazolja módszerének eredményességét.

10 Később Würzburgban és Oldenburgban dolgozott mint nevelő mechanikát, rajzot és matematikát tanított. Ujabb fordulat állt be Wilhelm Egger életébe Varadi Szabó János yverdoni látogatásának következményeképpen. Ennek a látogatásnak nem voltak olyan feltűnést keltő külső megnyilvánulásai, mint Eszterházy Pál 1814-i látogatásának vagy már előbb Brunszvik Teréz 1808-ban történt yverdoni tartózkodásának, de 17* 259