A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Komoróczy György: A gazdasági élet első hónapjai a felszabadult Bihar megyében (1944. november–1945. március)

A szovjet katonai parancsnokság minden eszközzel támogatta a szabad kereskedelem újraéledését. A már idézett derecskéi „Parancs" megkívánta az üzletek kinyitását, de a megyei katonai parancsnokság is folyamatosan érdeklődött a főispánnál az üzlethálózat működése, a hetivásárok megtartása iránt.

91 Támogató segítsége odáig erősödött, hogy 1945 jan. 15-én kifejezetten a kereskedőket hívta meg értekezletre Berettyóújfaluba, egyidejűleg pedig javasolta megváltás ellenében a közmunka alóli mentesítésüket.

92 1945 febr. 13-án a szovjet parancsnokság kívánságára az alispán felmérette az üzleti hálózatot. Kiderült, hogy a berettyóújfalui járásban a felszabadulás előtti 145 üzlettel szemben 89 maradt meg; a derecskéi járásban 150 helyett 105 volt, a biharkeresztesiben 46-ról 33-ra csökkent az üzletek száma.

93 Febr. 15-én a főispán kötelezte a kereskedőket az üzletek megnyitására. Ugyanakkor felhívta a főszolgabírók figyelmét, hogy „kövessenek el mindent, hogy az üzletek és műhelyek tevékenysége fejlődjék, mert azok működése fontos tényezője gazdasági életünk talpraállításának."

94 Az áruforgalom alakulásáról számolt be jan. 20-án a biharnagybajomi főszolgabíró, amikor jelentette az alispánnak, hogy „az összes kereskedők működésben vannak. Kereskedőinket árubeszerzésre serkenteni nem szükséges, mert az a horribilis haszon, amellyel dolgoznak és amelynek során minden kockázat bőségesen jutalmaztatik, ösztönző hatással bír működésükre...; a jogosított kereskedőkön túl még legalább annyi vagy több zúgkereskedés működik." Ezeket nem tudják leleplezni, mert „kiszámíthatatlan következményei lennének. A helyzet javulását a közállapotok stabilizálása előtt alig remélhetjük."

95 A fenti jelentés egyúttal rámutat az áralakulás problémájára is. A háború egyik elháríthatatlan következménye: a spekulánsok előtérbe kerülése, már az első hónapokban jelentkezett. „A horribilis haszon" a spekuláció jele és egyben oka volt. Egyesek, mint pl. a berettyóújfalui főszolgabíró, a hatalom beavatkozását kívánták, ezzel akarták megfékezni az árhullámzást, sőt maximálni akarták az árakat. Ez a szándék azonban megvalósíthatatlan volt, s nem is lett volna helyes annak érvényt szerezni. Maga a főispán dec. 16-án felhívta a főszolgabírót „a piaci árakat megállapító állami biztos kinevezését eszközlő értekezlet" összehívására.

96 Ez lett volna az adminisztratív jellegű állami intézkedéseknek szélső határa. Közben az árak állandóan emelkedtek. Febr. 22-én a tej termelői ára 44-ről 50 fillérre, fogyasztói ára 1 pengőről 1,10-re emclkegett literenként; a túró termelői ára 1,—ról 2-re, fogyasztói ára 3,60-ról 4 P-re ugrott. Együttesen 1944 december — 1945 február között az árak ugrása legalább 60 — 100 %-os volt.

97 A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara február 22-én az FM-hez írt tájékoztatójában kiemelte, hogy ,,. . .ragaszkodni az árszint sürgős kiegyenlítéséhez. . . a mezőgazdaságnak nemcsak a maga, hanem meggyőződésünk szerint az egész ország iránti kötelessége. . .; ki kell alakítani az új, lehetőség szerint legalacsonyabb s minden dolgozó réteg boldogulását egyformán biztosító árszintet és azt erővel kell rögzíteni."

98 A javasolt intézkedésekre nem volt lehetőség, mert az árak szabályozásának két feltétele: a megfelelő termelési eredmény és a megfelelő erejű államhatalmi szervezet még a homályban húzódtak meg. A gazdasági és politikai rendőrség a kezdődő infláció meggátlásához kevés létszámúnak bizonyult.

99 A feketézés még erőteljesebbé vált akkor, amikor a budapesti spekulánsok kezdték elözönleni a megyét. A gazdasági felügyelő márc. 12-én jelentette a fő214