A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

kívüli sürgős voltára, kivételesen hozzájárulok ahhoz, hogy az az átalakítások részemről való műszaki felülvizsgálat nélkül azonnal végrehajtassanak, kijelentem azonban, hogy a tervezet és kivitel helyességéért a törvényhatósági bizottságot, illetőleg annak azon tagjait teszem felelőssé, kik az idézett határozatot meghozták." A leirat éppen barátságosnak nem mondható hangja ellenére a város a tervezett átalakítást elvégeztette. A megtartott versenytárgyalás alapján az építési munkát Rőszler Richárd építési vállalkozó mérnök, a fűtési munkát Zellerin M.r.t., az asztalos munkát pedig Harsányi István debreceni asztalos mesternek adták vállalatba azzal, hogy azt tartoznak még az év szeptember 30-ig befejezni. A főmérnöki zárójelentés szerint az átalakítás teljes befejezése három hetet késett. Ez idő alatt kicserélték a földszinti 257 db támlásszéket is 3475 Ft 25 krajcár költséggel. Az átalakítás végső elszámolását 45,921.81 Ft összeggel ejtették meg. Az átalakítás során megépített két lépcsőház a meglevőkkel mindenben azonos kiképzést kapott, így szervesen illeszkedik be a színházépület külső megjelenésébe. A hátsó két lépcsőházra épített víztartály, mely a vasfüggöny záporozó készülékét látta el vízzel, külső kialakítása is egyezik az épület jellegével. Elkészítették egyidőben a színház villanyvilágítását is. Hogy mennyire szükséges volt a színház állandó szigorú tűzrendészeti felülvizsgálata, arra jellemző a színházfelügyelő 1898. március 3-i jelentésére hozott határozat, mely szerint ,,több oldalról, több rendbeli panasz tétetett a színháznál naponként előforduló, utóbbi időben mindhatni szokássá vált ama rendetlenség ellen, hogy a színházat látogató vagyis a néző közönség egy része s ezek között több katonatiszt, a színi előadások alatt különösen pedig felvonások közben, a ti, lalom s a rendőri felügyelet dacára is a színpadra bejár, a mi annál aztán gyorsaságot igénylő teendőkben nem csak a színházi munkások akadályoztatnak, de a körülmény az előadásokra is zavarólag hat; minthogy ezen rendellenességről a színházfelügyelő maga is több ízben meggyőződést szerzett; ennélfogva utasíttatik a rendőrkapitányság, hogy a színházak tűzbiztonsága tárgyában alkotott helyhatósági szabályrendelet 37-ik §-át szigorúan tartsa be, s azokat kik a néző közönség részéről ezen§ellen vétenek az 1879/L. t. ez. 141 §-a értelmében szigorúan büntesse meg." A színháznál tartott tűzrendészeti szemléken vezető tisztviselők vettek részt, hogy ezzel is biztosítsák az elfogadott helyhatósági szabályrendelet batartását. így 1898. február 9-én a szemlén Roncsik Lajos tanácsnok elnöklete mellett Boczkó Sámuel rendőrfőkapitány, Publig Ernő önkéntes tűzoltó egyleti főparancsnoki helyettes és Tikos Imre mérnök mint bizottsági jegyző vett részt. Az újonnan átalakított színházat, összes felszerelését, közte a tűzoltósággal összekötött telefont, rendben találták. A bizottsághoz érkezett jelentésből megállapították, hogy a színigazgató a tilalom ellenére görögtüzet gyújtott a színpadi süllyedőkben, holott már a villanyvilágítás be van vezetve, ezért a jövőben a görögtűz használatát szigorúan eltiltották. Sőt december 5-én tartott szemlén a színház felügyelője részére szigorú utasítást adnak, hogy ,,2-szer a jobb és baloldali öltözőkben a hajszárítókhoz alkalmazott borszesz lámpa helyett légszesz melegítőket alkalmaztasson; 3-szor a szabóműhelyben levő két vaskályhát tűzbiztonsági tekintetből azonnal távolíttassa el, s a vasaláshoz gázmelegítő bevezetése iránt tegyen intézkedést." A színház fűtésére a város évente 40 méteröl tűzifát adott térítés nélkül, hozzájárulásként a színészet támogatásához. 40 DAL: Városi Levéltár: Tanácsi iratok (rendezetlen rész). — Az 1930-ban végzett felújítás alkalmával a nézőtér 1905-ben kialakított elrendezése és a nádfonatú Thonet székek a földszinten, változatlanul megmaradtak. Csak Horváth Árpád színigazgatósága alatt végeztek nagyobb átalakítást a színpadon. Kérésére a város a nagyobb budapesti színházaknál már alkalmazott forgószínpadot építtetett. Az eredeti favázas, süllyesztőkkel ellátott hatalmas színpadra Piros Béla debreceni gépészmérnök tervei alapján egy 13 méter átmérőjű forgószínpadi részt képeztek ki. Ezzel a színpad szintje 20 centiméterrel emelkedett, mivel a többi részeket is hasonló szintre kellett felemelni. Ez az átalakítás a legértékesebb helyeken, a földszinti első négy sorban a színpadi rálátást erősen lerontotta, a színpad különböző helyein elhelyezett süllyesztők egy részének használatát pedig lehetetlenné tette. A tűzrendészeti hatóság 1937-ben újra szabályozta a színház befogadó képességét. A kiadott engedély alapján. a földszinten 88 páholyülés 289 ülőhely az I. emeleten 109 páholyülés a II. emeleten 104 páholy és erkélyülés 40 állóhely (diákhely) a III. emeleten 68 karzati ülőhely és 132 állóhely, összesen 830 személy befogadására volt alkalmas a színház. 194