A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

kat, melyek — bár előre láthatók voltak —, mégsem szerepeltek a költségek között. így nem állították be a város által adott téglák valóságos előállítási összegét, valamint az ingatlanok megszerzésénél felmerült költségeket. Szűk előirányzattal szerepeltek a különböző, még vállalkozásba nem adott felszerelési és díszítési munkák is. így szeptemberben a felterjesztett engedély-kérésben az építési költség már 178 506 Ft 13 krajcárral szerepelt. A bekerülési összegnek ez az emelkedése a hozzájárulás megadását természetesen továbbra is elodázta. Időközben a jóidő beálltával Vecsey 1862. tavaszán tovább folytatta a munkát. A szükséges tégla a városnál rendelkezésre állott, a munkabért pedig a vállalkozó hitelezte. Sőt a faanyag egy részét, így a tölgyfát is, a város bocsátotta rendelkezésére, melyet előbb nem akart átvenni, mivel azt a város ,,igen drágán akarja kiszolgáltatni". 20 DAL: Városi Levéltár: Tanácsi iratok: 5820/863. — Végre a tanács 1863. július 25-én elrendelte, hogy a több mint 25 000 Ft követelésre, mely összeggel Vecsey Imrének tartozott, 2000 Ft részfizetést teljesítsenek. Ez híven tükrözi a város anyagi helyzetét, illetve a színházialap állását az építkezés közepette. 21 DAL: Városi Levéltár: Tanácsi iratok 2731/864. — A Vecsey követelésén kívül bemutatták a különböző anyagok beszerzéséért a város által kibocsátott lejárt váltókat, melyeket csak újabb teher vállalásával lehet meghosszabítani. így a tetőfedéshez szükséges vaslemezek áráért, melyet Vecsey a Szász Coburg Gothai herceg vasgyárából a polgármester által kiállított adóslevélre vásárolt 3000 Ft-os lejárt váltót, melyet további 6%-os évi kamattal hosszabbítottak meg. Vecsey pedig a Szkalnitzky által igazolt 7. 8. és 9. részletet tartalmazó keresetét mutatta be 1863. okt. 24-én 30 450 Ft összköveteléssel. Bejelentette, hogy amennyiben a város a részleteket nem tudná fizetni, kénytelen lesz perelni, „mivel az iparosok őt is szorongatják". — A tanács a növekvő nehézségek láttán 1863. november 26-án a helytartó tanácshoz fordult, és újabb harcot indított a még jóváhagyást nem nyert építési engedély és a fedezet kieszközléséért. A felterjesztésben előadták, hogy korábban a szükségletkimunkálásánál több tételt kellően nem vettek figyelembe, így az építési költségek 178 506 Ft 13 krajcárra növekedtek. Ezt a házipénztárból fedezni nem tudták, így a már korábban engedélyezett 60 hold föld és több kisebb telek eladásán túl újabb 550 hold föld eladására kértek engedélyt. A helytartótanács a felterjesztésre csak 1864. március 12-én válaszolt. Leiratából nem a segítőkészség, a megoldás keresése, hanem a felelősségre vonás szelleme árad. A túllépés magyarázatát nem fogadta el, és elrendelte ,,míg e fontos ügynek még elintézésére biztos alapra fektettessék, 's míg illykép egy részről a' befektetett tőkét gyümölcsözővé tételének, "s a'véle kapcsolt szellemi élvezetnek akadályai elháríttatnának, más részről a városi közönség áldozat készségének tágabb tér ne engedtessék, mint a' mit ereje megbír 's a' valódi szükség követelni látszik", a város újabb felterjesztésben dolgozza ki a fedezet szükségességét. Kifogásolta a helytartótanács, hogy a város — saját bevallása szerint — a színház építésére 92 016 Ft 96 krajcárt fizetett ki, noha a színház alaptőkéje összesen csak 21 728 Ft 73 és fél krajcárra nyújtott fedezetet. így a város többi kiadást a sajátjából fedezte. A kormányszék ismételten kifogásolta, hogy a város szorult helyzetében sem vette igénybe a gróf Dégenfeld által felajánlott 5000 Ft-os hozzájárulást. A leirat végén figyelmeztette a város vezetségét az eladásra szánt 550 hold ingatlanra vonatkozóan, hogy „Midőn a' fentebbi észrevételeknek utólagos felderítése illetőleg igazolása f. hó végéig elváratnék, egyúttal nem mulaszthatja el ezen orszg. kormányszéke még felhívni a' városi közönséget annak is komolyabb megfontolására: vallyon a' színház építési költségeinek fedezéséről nem lehetne é olyképp gondoskodni, hogy az ingatlan birtoknak ily tetemes része annak ne essék áldozatul, 's ezzel a városi polgárság körében már is nyilvánul aggodalmokra ok ne szolgáltassék." 22 DAL: Városi Levéltár: Tanácsi iratok 89/864. — 1864. január 4-i jelentés szerint a Vecsey szerződése 3. pontjának megfelelően a hetedik részfizetés akkor vált esedékessé „midőn az épület homlokrajzát ábrázoló tervezeten 1-ső számmal jegyzett pontig körül párkányozva és a fedélzet befestve és tökéletesen rendbe hozva lesz". — Május 23-án a főszámvevő azt jelentette, hogy az építés előrehaladására figyelemmel már régen esedékessé vált a nyolcadik részlet is, de mivel a városnak készpénze nincs, és a„Homokkert melléki futó homok térek el nem adattak, így az építőmester nehéz anyagi helyzetére tekintettel az őt megillető 20 300 Ft-ról 6%-al kamatozó kötelezvényt adnak egy éves lejárattal." Ezt a tanácsülés el is fogadta. 23 DAL: Városi Levéltár: Tanácsi iratok 5919/1865. — A Légszeszgyárral a városnak oly értelmű szerződése volt, hogy a vezetékek lefektetését saját költségén vállalja. A színházhoz szükséges különleges felszereléseket azonban 8000 Ft különtérítés mellett végezte el, mivel magánterületnek minősítették. 24 DAL: Városi Levéltár: Tanácsi iratok 5919/1865 — A belső szobrászati díszek elkészítését az első tervezet szerint 3 597 Ft 31 krajcárért vállalta Marschalkó János, de később a város a mennyezet és az udvari páholy kiképzését Szkalnitzky javaslatára díszesebben óhajtotta kiviteleztetni, és ezért még további 618 Ft 25 krajcár tiszteletdíjban állapodtak meg. 25 DÁL: Városi Levéltár: Tanácsi iratok 7672/866. 190