A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

mellett szól annak az olasz színigazgatónak a megnyilatkozása, aki 1961 nyarán a már majdnem teljesen készen álló színház nézőterét látva örömét fejezte ki, hogy végre talált utazása során egy igazi színházat, amely jellegében nem mozi vagy kabaré külsőt mutat. A nézőtér karbahelyezésénél ugyanis a korszerű ülőhelyek biztosítása mellett az eredeti állapot lehető visszaállítására törekedtek. Az ülőhelyek a nézőtér közepén helyezkednek el és a közlekedő terek két oldalt a földszinti páholyok előtt vannak kialakítva. Állóhely a színházban egyáltalán nincs. Azokat a férőhelyeket, melyek zavartalan látást nem biztosítottak, mint közlekedő területeket felhasználatlanul hagyták. Sőt néhány pótszéket, melyet a földszinten helyeztek el, a színház befogadó képességébe nem számították be. így jelenleg a színház 698 kifogástalan ülőhelyet tart nyilván az 1937-ben megállapított 830-al szemben, melyre belépőt ad ki. Eredeti állapotban újították fel a vasoszlopokon nyugvó páholy és erkély sorokat, de vasvázas szerkezettel cserélték ki a régi fa mennyezeteit. Az eredeti díszítő elemek felhasználásával a Képzőművészeti Alap Szervánszky Jenő és Z. Gács György festőművészek irányítása alatt fiatal festőművészek munkájával felújította a nézőtér mennyezetét. A színpad előtti sima mezőben az elpusztult díszítést a mennyezet motívumaival újra festették. Újonnan alakították ki a négy kör embléma figurális díszítését is, mivel az eredeti festést korábban helytelenül átalakították a javítások során. Elmaradt a páholy mellvédének díszítő festése, mivel a korábbi átfestések miatt már eredeti rajzot fellelni nem lehetett. A nézőtérhez hasonlóan eredeti állapotában újították fel a büfé helyiség kazettás mennyezet festését. Igen kár,hogy ittatervezett figurális falfestéseket nem készítették el. Elmaradását az eredeti lábazati párkányok lefaragása és márvány burkolat beépítése nem pótolja. Az utóbbi két évtizedben teljesen megváltozott a színház környezete is. A régi csizmadiaszín a bombázások során elpusztult, és helyén utca nyílt. A színházat újonnan épült emeletes lakóházak veszik körül. A régi bozótos színház mögötti részen most hangulatvilágítással ellátott süllyesztett park áll a közönség rendelkezésére. Eltűnt a régi líciummal benőtt tégla kerítés, mely a színház mögötti teret körülzárta. A megújhodott színház előtti parkban, minden különösebb ünnepség vagy megemlékezés mellőzésével 1964. december 18-án elhelyezték Horváth Árpád, volt színigazgató egy kőhasábon nyugvó mellszobrát. Figyelemmel a színházon elhelyezett egyéb szobrok megjelenésére az aránylag igénytelen talapzaton nyugvó mellszobor az épületben bizonyára jobb elhelyezést nyerhetne. A több mint 24 millió forint összegű felújítási munkát a színházban megszakításokkal végezték hat éven keresztül, és csak az utolsó évben szünetelt a színházban egy éven keresztül az előadás. 1962 őszén nyílt meg ismét a Csokonai Szíház a közönség számára, korszerű színpadi és világítási berendezéssel felszerelve. Végleg eltűnt a faszerkezetű színpadi berendezés és zsinórpadlás, az építés idején oly nagy haladást jelentő gázvilágítást pedig a már korábban alkalmazott, de most korszerűsített szinte korlátlan lehetőséget biztosító villanyvilágítás váltotta fel. 1965. október 7-én, midőn a színház megnyitásának századik évfordulóján felhangzott — bár csak hanglemezről — a Himnusz, majd ismét megelevenedett a színpadon Bánk bán alakja, egy hosszú küzdelmes százesztendőt hagyott maga után Debrecen állandó színháza, a Csokonai Színház. 188