A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

korábban a színház kocsi-felhaj tóját szegélyezte, jelenleg a Vöröshadsereg útja 26—28 szám előtti francia udvart zárja el a kocsiforgalom elől. A világháború utáni nehéz gazdasági évek nem tették lehetővé, hogy a város nagyobb összeget áldozzon a színház karbantartására, így annak állaga egyre romlott. A régi vakolat sok helyen már csak foltokban éktelenkedett a színházépület falán. Ezért 1930-ban új — a szecesszióval együtt Debrecenben is meghonosodott — kapart, kőporos vakolattal látták el a külső homlokzatot. A Marschalkó által készített puha homokkő homlokzati szobrokat is, melyek erősen pusztulásnak indultak, nem egészen szakszerű macsekózással (cementes kőlisztes habarccsal) javították ki, ami művészi értékéből igen sokat rontott. Ez időben újrafestésre került a nézőtér oldalfala és a páholyok mellvédjei is, és ezzel elpusztult a színház eredeti belső díszítő festése. Az új festést lényegesen leegyszerűsített formában, az eredeti stílus figyelmen kívül hagyásával kivitelezték. Egyedül a nézőtér és a büfé mennyezete maradt meg aránylag változatlanul. Ezzel a karbahelyezéssel a színház belső megjelenése elvesztette a Szkalnitzky által nagy gonddal tervezett, stílusban tartott díszítő összhatását.

40 Horváth Árpád rövid ideig tartó igazgatóságát Beleznai Unger Istváné követte. Az ő vezetése alatt nagyobb változás a színháznál nem történt, mivel már érezhető volt a második világháború közeledte. A háborús események során a színház épülete nagyobb kárt nem szenvedett. A légitámadások és aknatűz alatt az ablakok bezúzódtak. A hátsó színészbejáró egyik lépcsőjébe egy fel nem robbant akna fúródott be, melyet eltávolítani veszélyes volt, és míg a háború folyt, erre nem is lehetett gondolni. így 1945. január 5-én, mikor a hideg nézőtéren ismét összegyűlhetett a közönség előadásra, a színészek a deszkával letakart aknalövedéken keresztül közlekedhettek öltözőjükbe. A háborús események következtében a város épületeit ért súlyos károk helyreállítása csak lassan haladhatott előre, mivel az építési anyag és munkaerő korlátlanul nem állott rendelkezésre, így a színházi károk kijavítása is késett. Az épület használhatóságát biztosító helyreállítások után 1947-ben a hiányos világító berendezéseket pótolták, majd a színpadot új körhorizont függönnyel látták el. Nagyobb helyreállításra azonban csak a színháznak 1949-ben történt államosítása után kerülhetett sor. Az első nagyobb átalakítás alkalmával 1952-b en a regi díszletraktár alatt pince létesítésével asztalos műhelyt alakítottak ki, hogy az egyre igényesebb színpadi követelményeket ki tudják elégíteni. Ennek építése során, október 22-én következett be a színház történetének egyik legszomorúbb eseménye, ugyanis az új pince mennyezetbeomlása két segédmunkást halálra zúzott. A szerencsétlenség következtében a tervezett átalakítást módosították, és 1953-ban már egy nagyobb méretű hátsó toldalék építést kezdtek el, melynek során kibővítették a díszletraktárát a keleti oldalon, a nyugati részen pedig új gyakorló színpadot létesítettek, s alatta a színház megnövekedett adminisztrációját ellátó hivatalt helyezték el. Az átalakítással együtt kibontották a színpad és süllyesztő eredeti faszerkezetét, és a színpad padlószerkezetét vasbetonból alakították ki. A forgószínpad részére süllyesztett betonteknőt készítettek. Ezzel eltűnt a Mühldorfer által készített eredeti színpadgépezet igen tűzveszélyes berendezése. A büfé feletti nyitott fedélszékkel rendelkező helyiséget mennyezettel látták el, és ide helyezték el a színház igen értékes ruhatárát, valamint itt kapott elhelyezést egy zeneszoba. Az állami kezelésben álló színház vezetősége azonban nem elégedett meg a színház részleges felújításával és átalakításával, hanem nagyszabású modernizálás és karbahelyezés végrehajtását vették tervbe. Ennek végrehajtásában Farkas 186