A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

Ez időben Reszler István társulata játszott Debrecenben és ők avatták fel 1865. október 7-én az új „állandó színházat". A megnyitó ünnepség leírása Mándoky Béla „Visszaemlékezés a debreceni színház megnyitására" című, az 1906 évi Debreceni Képes Kalendáriumban megjelent közleményben a 40 év távlatában igazi élményként hat még napjainkban is. Leírja, hogy 1905 október 7-én 40 éves fordulóját ünnepelték a debreceni állandó színház megnyitásának. „Kiváló érdekességet kölcsönzött az ünnepi előadásnak az a körülmény, hogy ez alkalommal a debreceni színháznak egykori gyöngye, ma a budapesti Nemzeti Színháznak örök büszkesége: Blaha Lujza asszony, valamint a debreceni színháznak szintén egykori kitűnő erősségei: Mándoky Béla és Gárdonyi Antal nyugalmazott színművészek is vendégszerepeltek dicsőségük régi színhelyén, s emelték a tapintatos gonddal előkészített ünnepség fényét. A nemzet csalogánya: Blaha Lujza asszony „A falu rossza" első felvonásában, mint Finum Rózsi, Mándoki és Gárdonyi pedig „Bánk bán" második felvonásában amaz a címszerepben, utóbbi pedig mint Biberach jeleskedtek." A hivatkozott közlemény a továbbiakban közzétette azt a visszaemlékezést, melyet a jubileumi előadásban közreműködött Mándoki Béla bocsátott rendelkezésre az alábbiak szerint: „A debreceni színházat 1865-ik évben Reszler István ugyancsak debreceín színigazgató nyitotta meg, ki megelőzőleg a Péterfián építtetett egy csinos színházat, melyet korábban Reszler-színháznak neveztek el. Innen költözött át a társulat az állandó színházba, mely akkor Magyarország legszebb és legnagyobb színháza volt! Megnyitó előadásul Katona József: Bánk bánja tűzetett ki. Gertrudis királynét a Nemzeti Színház egykori nagy művésznője: Jókayné Laborfalvi Benke Róza, Bánkot pedig Molnár György az első budai magyar színház volt igazgatója, 1865-ben pedig Reszler István művezetője és főrendezője játszta. Petur bánt a feledhetetlen nagy művész, kit még most is szeretettel emleget közönségünk, Rónai Gyula; II.-ik Endrét Együd István, Mikhál bán-t Horváth István (nem Horváth Vincze), egy szabadkai születésű fiatal színész stb. A megnyitásra egész Bihar megyéből (akkor még nem volt Hajdú megye) jöttek Debrecenbe, a város úgy nézett ki, mintha vásár lett volna; a vendéglátók telve idegenekkel és nem volt úriház Debrecenben ahol vendég ne lett volna! Szép őszi napsugaras idő volt! Este a színház csordultig telve lett, nagyon sok úri közönség a karzatra szorult. Az ünnepi nyitány után Jókainé a férje által írt remek prológot szavalta óriási hatással, még most is emlékszem a három utolsó verssorra! „Áldott az ész, mely kigondolta! Áldott a kéz, mely építette! És áldott a szív, mely érte áldozott!" Hogy hányszor tapsolták ki Jókainét, annak se szeri, se száma nem volt! A prológus után Debrecen város akkori polgármestere: Szőllősi Frank tanácsnok kíséretében átnyújtották Jókainénak az aranykoszorút, mint a város ajándékát és 100 darab magyar aranyat, mint tiszteletdíjat." Reszler István az új színházban nem tudta megnyerni a közönség támogatását és alig négy hónapi működés után lemondott. Helyébe egy intéző bizottság lépett, mely közel tíz évig igazgatta a színházat. Ez idő alatt a színjátszás színvonala ismét emelkedni kezdett. A szerkezeteiben igen sok faanyagot tartalmazó színház épülete felett lebegő állandó tűzveszély már Reszler István rövid igazgatói működése alatt bekövetkezett, ami szintén a vele szemben megnyilvánult bizalmatlanságot csak fokozta. 180