A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Varga Antal: Az 1693. évi debreceni felkelés

„Nem kellett volna elmenned, mivel ha el nem vitted volna, még meg maradott volna, mint egyéb Jószágod a házadnál meg maradottá

45 Van egy különös adat is a felkelők peranyagában, mely szerint egy felkelő vezért is magukkal hajtottak volna el a tatárok. Nagy Lőrinc ítéletéből olvashatjuk ugyanis, hogy halálra ítélték ugyan a debreceni bírák, de enyhítő körülménynek tudták be, hogy tatár rabságot is szenvedett. (Inkább hihető, hogy Nagy Lőrinc a tatárokkal tartott azok elvonulásakor, mert attól félt, hogy a város urai a felkelésben való részvétele miatt felelősségre vonják majd.) Az eddigiek alapján megállapítható, hogy nemcsak a szegényebb réteghez tartozók, de a lakosság jelentős része is értékesnek tartotta ténykedésüket, s a legtöbbjüknél a később lefolytatott perben közben jártak halálos ítéletük megváltoztatásáért. Még a Varga Dávid ítéletében is olvashatjuk: „sok becsületes embereknek érette való törekedéseket meg tekintvén, néki grátia adatik.. . "

16 Nincsen adatunk arra vonatkozólag, hogy mikor mentek el a tatárok, arról sem, hogyan történt a hatalom visszavétele a régi vezetők részéről. A német katonaság segítette-e vissza őket régi hivatalukba, vagy a felkelők adták vissza helyüket, erről hallgatnak az egykorú iratok. Tény azonban az, hogy a visszatért elöljárók meg nem érdemelt bűnvádi eljárást indítottak a felkelők ellen, s annak maguk voltak a bírái. E per minden sorából megállapítható, hogy lefolytatása a város volt vezetőinek megtépázott tekintélyét volt hivatva helyreállítani, s a jó szolgálatot tett felkelők meghurcolásával, megszégyenítésével, megfélemlítése által példát akartak statuálni a „köznép"''' számára. III. A felkelők elleni per A pert tájékozódó jellegű kihallgatások előzték meg, és csak mikor már tisztán láttak az ügyben, 1693. december 9-én állapodott meg a szenátus abban, hogy kiket bíznak meg a per lefolytatásával, és hogy milyen kérdések tisztázására terjedjen ki a nyomozás ill. a tanúk kihallgatása. A „Seditiónak, Pártütésnek, Rebelliónak és Kártételeknek nyomozásávaV Takács István bírót, Pósalaky János nótáriust, Ajtay Andrást, Komáromy Györgyöt és egy esküdt bírót bíztak meg. A perbeli nyomozás a következő kérdésekre terjedt ki: „Kik szervezték az október 9-i felkelést, kik akadályozták a török-tatár előli menekülést, kik fogtak fegyvert, kik őrködtek az utcákon és a kapuknál; kik hívatták össze az utcagyűléseket, kik bírták fegyveres felkelésre a népet, kik rendelték el a kapuk fegyveres őrzését ? Kit választottak meg főbírónak és elöljáróknak? Az első zendülés után október 16- és 17-én kik szervezték az újabb fegyveres felkelést ? Kiknek a parancsára bírságolták a menekülőket ? Kiknek a házuknál gyűltek össze tanácskozni ? Kiknek a vezetésével vonultak a tanácsháza elé, majd oda kik hatoltak be, hogy a bírót és a város elöljáróit megöljék? Október 16-án este kik fogtak újra fegyvert, ki adta a parancsokat a kapuőrzőknek ? A tatárok érkezésekor október 18-án reggel kik bántalmazták és akadályozták a menekülésben az elmenekülni szándékozókat ? Kik vették el erőszakkal a városházáról a török oltalomleveleket ? Kiknek a kezdeményezésére és kiket választottak meg új bírónak és elöljáróságnak ? Kik vezették a tatárok elé menő bizottságot, milyen ajándékokat vittek ? A városba bevonuló tatárokat kik vezették, kik kísérték a tatárokat az elmenekültek házaira, boltjaira, s azok javait kik szolgáltatták ki ? Kik szidalmazták, becstelenítették a bírót és tanácsbelieket a felkeléskor és azóta ?" 153