A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Varga Antal: Az 1693. évi debreceni felkelés

nőtt, melyet fokoztak a városba tóduló bihari menekültek. Rémhírek keltek szárnyra, melyek még a szegényebb néprétegek közt is káros hatást eredményeztek. Varga Dávidék a vidéki menekülőket is felkeresték, és sikerült többségüket arra bírni, hogy ne meneküljenek tovább, maradjanak nyugton a város árkain belül, mert éppen futásukkal haragítják magukra a tatárokat. Ujabb gyűlés öszszehívását tartották szükségesnek. A gyűlés határozata alapján a város otthonmaradni szándékozó férfi lakóinak egy részét felfegyverezték, s ezek az utcákon teljesítettek rendfenntartó szolgálatot, másokat a kapukhoz osztották be azzal a feladattal, hogy akadályozzák meg a menekülést. Ezzel kezdetét vette a fegyveres felkelés. A felkelők kezükbe vették a város igazgatását, határozatot hoztak a menekülők megbírságolására, s velük szemben a szenátus tehetetlenné vált. A város régi vezetői a város pénzét is menekíteni akarták, s azt egy bizottság számba is vette. A tanácsbeliek közt is voltak ingadozóak, tanácstalanok. Ilyen bizonytalankodó ember volt október 16-a estéjén Németh Mihály tanácsbeli ember is, aki éppen azért ment fel a városházára, hogy majd az ott hallottak alapján cselekedjék. Még ott találta a szűkebbkörű városi vezetőséget, akik a város pénzét számlálták, s megkérdezte tőlük, mit akarnak. Mint azt később a városháza előtt álló tüntetőknek elmondta, azok azt felelték rá: „Bár te se volnál iíí/"

13 A tüntetőket még jobban felizgatta Németh Mihály felvilágosítása. Erőszakkal behatoltak a városházára, miközben azt kiáltozták: „Zárd bé, kösd meg, öld meg fegyverrel!" A fenyegető szavakra a városvezetők elmenekültek, és a tanácsházba betódulok csak a levéltár őrzésével megbízott tisztviselőt találták a helyén, s azonnal felszólították, hogy adja át számukra a török oltalomleveleket. Azokat magukhoz vették, hasonlóan a városháza épületének, helységeinek és raktárainak a kulcsait is. Visszasiettek az utcakapitányságokra, újabb gyűlést hívtak össze, amely megválasztotta az új bírót, és új tanácsot. A rendfenntartására és a kapuk őrzésére újabb embereket fegyvereztek fel. Megerősítették a kapukat, és a menekülők ellen fegyverhasználatot rendeltek el, ha azok nem térnek vissza felszólításra. Másnap már csak az új elöljáróság írásbeli engedélyével volt szabad a kapukon kívül a mezőkre menni. Október 17-én kijelölték annak a küldöttségnek a tagjait, akik majd a tatárok elé vonulnak az oltalomlevelekkel és ajándékokkal. Az ajándékokat az elmenekültek javaiból állították össze. A tatárok október 18-án, vasárnap reggel érkeztek Debrecen alá. A küldöttség a tatárok vezérei elé járult, bemutatták a fermánokat, átadták az ajándékokat és a város kímélését kérték. A vezér biztosította a küldöttséget, hogy az itthon maradottaknak nem lesz bántódásuk, s hogy a sereg részére szükséges élelmet és a lovak számára abrakot az elmenekültek javaiból szedik össze, és ha valamilyen mértékű hadisarcot is vetnek ki, azt is csak az elmenekültek javaiból. A katonák mellé osszanak be olyanokat, akik majd megmutatják az elmenekültek házait és boltjait. A megmaradt periratokból megállapítható, hogy a tatárok szabadrablást nem rendeltek el, gyújtogatás nem volt, s a város falain belül egy debreceni polgárnak sem volt bántódása. Hogy csak a kijelölt házakat sarcolták meg, arra bizonyíték a tanúkihallgatási kérdések 16. pontja: „Az ellenség előtt el ment böcsületes emberek házára a katonákat és egyéb kártevőket kik szállították és kik adtak szabadságot, hogy jószágokat prédálják, és sok emberek Boltyait, házait, pinczéit, kamaráit, kik verték fel? az azokban lévő jókat kik prédálták el, kik akarattyábul és engedelmibül?" 151