A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Varga Antal: Az 1693. évi debreceni felkelés

1691 őszén kezdődött a váradi vár ostroma, s ettől kezdve állandóan 6, 8, sokszor 16 lovasezred szállásolt Debrecenben. Ezek élelmezése, a lovak tartása a város gondja volt. A vár bevételéig ugyancsak Debrecen kötelességévé tette a német katonai hatóság, hogy naponta 500 napszámost állítson a sáncmunkákhoz, azokat élelmezze, gondoskodjék járművekről, targoncákról, az ostromhoz szükséges mindenféle eszközről. Emellett még több ezer zsák gyapjút kellett szállítani.

1 Emberfeletti megterhelés volt ez a lakosság számára, mert még nem heverték ki Caraffa hadisarcát sem, amit súlyosbított az 1688. évi óriási sáskajárás, mely a város határában a vetést, az élőfákat, a füvet is elpusztította, tűz módjára megemésztette.

2 Várad 1691. október 12-én kezdődött ostroma a császáriak részére nem hozott azonnali sikert. Az ostromot vezető tábornok nagyszámú tatár sereg közeledtéről értesült, s úgy határozott, hogy téli szállásra vonul csapataival. Debrecen védtelen maradt. A török megtorlás nem sokáig késett. Váratlanul Debrecenre tört a váradi basa egy kisebb csapata, az elöljárók közül többet elhurcolt, a várost hűtlenséggel vádolta, és követelte 4 évi adójuk kifizetését. Közben a felmentő tatár sereg is megérkezett Várad alá Galga szultán, a tatár kán fia vezetésével. A váradi basa a tatárok elszállásolására utasította a debrecenieket. Később az elöljárók rimánkodására hozzájárult, hogy ezt pénzben válthassák meg olyan formán, hogy Galga szultán részére 10 000 aranyat ajándékként adjanak át. Ennek a beszedése 12 napig tartott.

3 Alighogy kitették a lábukat a tatárok, „a váradi törökök, mint a zsákmányra feltátott szájjal váró oroszlánok, a várost nagy dühösséggel megtámadva, a magukkal elragadozott elöljárók elveretése és minden kigondolható kínzása által mindaddig gyötörték, míg ok az elmúlt négy évre hátrányban volt 40 000 tallérnyi adót pénzül, gabonában és abrakban minden hiány nélkül ki nem csikarták".

4 A váradi vár ostroma 1692 tavaszán újra megkezdődött. Június 5-én a basa feladni kényszerült a várat. Debrecen úgy érezte, hogy egyik ellenségétől megszabadult. Hamarosan kiderült, hogy eddigi terheik még növekedtek, a németek követelései szaporodnak, noha a császári csapatok a város lakói vagyoni biztonságának megvédésére sem voltak képesek. 1693 folyamán ugyanis, mint Szűcs István írja: „Némely elvetemedett katonák a kurucokhoz szegődvén, s azokat magokkal hozván a debreceni polgároknak a legelőn lévő lovaikat, számszerint 1500-at elhajtottak, s így őket csaknem minden igavonó jószágaiktól megfosztották."

5 1693-ban Várad eleste után Gyula volt a legközelebbi török kézen levő vár, amely veszélyeztethette volna Debrecent. Gyula jól tartotta magát, noha e vártól délre már Jenő és Világos vára is a császáriak kezére került. A nagyvezér tisztában volt azzal, hogy Gyula is hamarosan elesik, ha sürgősen el nem látják hadianyaggal és élelemmel. E terv végrehajtása érdekében Galga szultán tatárjait Debrecen és Várad környékére küldte, hogy elvonják a figyelmet a Gyulának nyújtandó segítségről. Galga szultán csapatai Heissler és Veterani tábornokok tétlensége folytán szinte zavartalanul jutottak el Gyuláig, majd onnan elindulva végigpusztították a Körösközt és a Berettyó környékét, majd Debrecen irányába indultak.

6 A tatárok közeledtéről a debreceniek kellő időben értesültek. A lakosság egy részében félelmetes hatása volt a hírnek. A félelem oka az a lépés volt, amire Várad eleste után határozták el magukat a város vezetői. Az történt ugyanis, hogy nyíltan a német oldalára állottak, s azoknak minden támogatást megígértek, és hűségük jutalmaként kérték a császárt, hogy Debrecent nyilvánítsa szabad kirá148