A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Varga Antal: Az 1693. évi debreceni felkelés

1691 őszén kezdődött a váradi vár ostroma, s ettől kezdve állandóan 6, 8, sokszor 16 lovasezred szállásolt Debrecenben. Ezek élelmezése, a lovak tartása a város gondja volt. A vár bevételéig ugyancsak Debrecen kötelességévé tette a német katonai hatóság, hogy naponta 500 napszámost állítson a sáncmunkákhoz, azokat élelmezze, gondoskodjék járművekről, targoncákról, az ostromhoz szük­séges mindenféle eszközről. Emellett még több ezer zsák gyapjút kellett szállí­tani. 1 Emberfeletti megterhelés volt ez a lakosság számára, mert még nem hever­ték ki Caraffa hadisarcát sem, amit súlyosbított az 1688. évi óriási sáskajárás, mely a város határában a vetést, az élőfákat, a füvet is elpusztította, tűz mód­jára megemésztette. 2 Várad 1691. október 12-én kezdődött ostroma a császáriak részére nem ho­zott azonnali sikert. Az ostromot vezető tábornok nagyszámú tatár sereg köze­ledtéről értesült, s úgy határozott, hogy téli szállásra vonul csapataival. Debre­cen védtelen maradt. A török megtorlás nem sokáig késett. Váratlanul Debrecenre tört a váradi basa egy kisebb csapata, az elöljárók közül többet elhurcolt, a várost hűtlenség­gel vádolta, és követelte 4 évi adójuk kifizetését. Közben a felmentő tatár sereg is megérkezett Várad alá Galga szultán, a ta­tár kán fia vezetésével. A váradi basa a tatárok elszállásolására utasította a deb­recenieket. Később az elöljárók rimánkodására hozzájárult, hogy ezt pénzben válthassák meg olyan formán, hogy Galga szultán részére 10 000 aranyat aján­dékként adjanak át. Ennek a beszedése 12 napig tartott. 3 Alighogy kitették a lábukat a tatárok, „a váradi törökök, mint a zsákmányra feltátott szájjal váró oroszlánok, a várost nagy dühösséggel megtámadva, a magukkal elragadozott elöljárók elveretése és minden kigondolható kínzása által mindaddig gyö­törték, míg ok az elmúlt négy évre hátrányban volt 40 000 tallérnyi adót pénzül, ga­bonában és abrakban minden hiány nélkül ki nem csikarták". 4 A váradi vár ostroma 1692 tavaszán újra megkezdődött. Június 5-én a basa feladni kényszerült a várat. Debrecen úgy érezte, hogy egyik ellenségétől meg­szabadult. Hamarosan kiderült, hogy eddigi terheik még növekedtek, a németek követelései szaporodnak, noha a császári csapatok a város lakói vagyoni bizton­ságának megvédésére sem voltak képesek. 1693 folyamán ugyanis, mint Szűcs István írja: „Némely elvetemedett katonák a kurucokhoz szegődvén, s azokat magok­kal hozván a debreceni polgároknak a legelőn lévő lovaikat, számszerint 1500-at el­hajtottak, s így őket csaknem minden igavonó jószágaiktól megfosztották." 5 1693-ban Várad eleste után Gyula volt a legközelebbi török kézen levő vár, amely veszélyeztethette volna Debrecent. Gyula jól tartotta magát, noha e vár­tól délre már Jenő és Világos vára is a császáriak kezére került. A nagyvezér tisz­tában volt azzal, hogy Gyula is hamarosan elesik, ha sürgősen el nem látják hadi­anyaggal és élelemmel. E terv végrehajtása érdekében Galga szultán tatárjait Debrecen és Várad környékére küldte, hogy elvonják a figyelmet a Gyulának nyújtandó segítségről. Galga szultán csapatai Heissler és Veterani tábornokok tétlensége folytán szinte zavartalanul jutottak el Gyuláig, majd onnan elindulva végigpusztították a Körösközt és a Berettyó környékét, majd Debrecen irányába indultak. 6 A tatárok közeledtéről a debreceniek kellő időben értesültek. A lakosság egy részében félelmetes hatása volt a hírnek. A félelem oka az a lépés volt, amire Vá­rad eleste után határozták el magukat a város vezetői. Az történt ugyanis, hogy nyíltan a német oldalára állottak, s azoknak minden támogatást megígértek, és hűségük jutalmaként kérték a császárt, hogy Debrecent nyilvánítsa szabad kirá­148

Next

/
Thumbnails
Contents