A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Mesterházi Károly: Az S-végű hajkarika elterjedése a Kárpát-medencében
2. a gazdasági és társadalmi helyzet következtében beálló viseletváltozás a szolgává süllyedt elemeknél, 3. az S formájú horogban és kampóban végződő nyugati típusú fülbevalók és karperecek, 4. a Közép-Duna medence IX. sz. végi avar-szláv lakosságának az S végű hajkarikához közel álló formái. Török Gy. az S végű hajkarikát a magyar köznép viseleti darabjának tartja. Megbírálja Kralovánszky A. már fentebb is említett ellentmondásos véleményét, és rámutat arra, hogy ha Kralovánszky A. véleményét fogadnánk el, akkor a halimbai temető lakosságának XI. sz. elejei részében etnikai változást kellene észrevenni, márpedig az antropológiai anyag egységessége kizárja azt, hogy Halimbára új elem vándorolt volna be. 4 Időrendben utolsónak foglalkozott e kérdéssel Szőke B. 5 Véleménye szerint az egyszerű S végű karika kialakításában mai ismereteink szerint külső indítás nem bizonyítható. Következésképpen kialakító körülményeit hazai talajon kell keresni. Egyik ilyen tényező a többszörös S végű karika, a másik tényező pedig az avar és magyar hajkarika viselet ténye, mely együttesen hatott az egyszerű S végű hajkarika kialakulására. Űgy látja, hogy ez az ékszer nem jelentett forradalmian újat a Kárpát-medence népeinek viseletében, hanem a karikaékszernek csupán egy újabb változatát. Divatjának megjelenését aX. sz. 60—70-es éveire teszi, kialakulási helyének pedig a Kárpát-medencét tartja. E kérdéssel kapcsolatban elveti J. Korosec és J. Eisner véleményét, mely szerint az egyszerű S végű karika a szlávok lakta terület több pontján, s egyazon időben alakult ki. Dolní Vestonice, Staré Mesto-Na valach, Mikulcice és Stará Kourim temetőinek alapján azt a következtetést vonja le, hogy az egyszerű S végű karika a Kárpát-medencéből jutott el Morvaországba, s onnan Csehországba. A lengyelországi megjelenést is hazánk területéről származtatja. Az orosz területre pedig Lengyelország felől terjedt el, mondja K. Musianowicz alapján. Véleménye szerint az ékszer elterjedésének útja teljesen azonos a korai magyar pénzek elterjedésének irányával. 6 Kralovánszky A., mint már említettük, elkészítette az S végű hajkarika Kárpát-medencei elterjedési térképét. Ez a térkép azonban a különböző korból származó előfordulásokat egy korból valónak tűnteti fel, vagyis nem jelzi külön a X., XI. és XII. sz.- i lelőhelyeket. Még ugyanazon területen előforduló különböző korú lelőhelyeket sem szabad azonos jellel feltűntetni. Még kevésbé szabad ezt megtenni különböző területek különböző korú lelőhelyeivel. Kralovánszky A. térképe e hibák miatt statikus és félrevezető képet ad. Szőke B. átvette Kralovánszky A. hibás térképét, és egy még helytelenebb elterjedési útvonalat rajzolt meg a hajkarikák számára. Török Gy. a kérdés megoldását szintén rossz irányban kereste. A halimbai temető első fázisa ékszereinek továbbfejlődő változatát látja az S végű hajkarikában, melynek kialakulásában még a pannóniai avar-szláv lakosság ékszerei is szerepet j átszottak. Ezért ő is a Dunántúlon keresi kialakulási helyét. A nyitrai 7 , halimbai 8 stb. jól feltárt temetők az S végű hajkarikák tipológiai fejlődését bizonyítják a vékony, bronz drótból készült, kicsi példányoktól a vastag, nagy, szélesre kalapált végű ill. bordázott végű példányokig. Már ez a tény is arra figyelmeztet, hogy az S végű haj karika viseletének elterjedését a fejlődés menetében kell elképzelnünk. Figyelembe kell venni tehát azt, hogy a hajkarika kialakulási területéről a kereskedelem révén elkerült messze területekre, de 96
