A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Marjai Márton: Ördögárok a debreceni Nagyerdőn

is. Ezeket a rómaiak szövetségbe szervezték, területüket, amely Pannónia és a dunai tartomány védövezetévé vált, megerősítették. Római mérnökök, katonai szakemberek útmutatása szerint a szarmata törzsek és hadifoglyok tízezrei ásták a Nagyalföldet körülfogó négyszeres árokrendszert, hogy megállítsák és visszaszorítsák a dákok terjeszkedését a római tartományoktól. Ennek időpontja az első század közepe lehetett. A rómaiak és szarmaták szövetségének igen gazdag gazdasági és művelődési római befolyás lett az eredménye. Az Ördögárok rendszer debreceni és hortobágyi körzetének temetőit gondos körültekintő módon Zoltai Lajos tárta fel éppen abból az időből, amikor a szomszéd vidék, Pannónia és Dácia római provincia lett.

9 Az általa kiásott hortobágyi temetőben csak úgy hemzsegnek a római ipar termékei és annak utánzatai. Sok a római pénz is, pedig e vidéket sohasem vette birtokába a római kultúra. A római pénzek jelenléte tapasztalható egészen 268-ig, Dácia feladásáig. Alföldi András rámutat arra, hogy e jelenségből még ne következtessünk római réteg létezésére, hanem csupán a római kultúra kisugárzására.

10 De milyen fetételek mellett sugározhat ki és termékenyítheti meg egyik kultúra a másikat ? Csak megfelelő gazdasági alap, vagyis árucsereforgalom és politikai kapcsolat, tartós békés együttműködés esetén, még akkor is, ha előzőleg háborús összecsapásban találkoztak. Ilyen kapcsolatok kialakulása nélkül nem találhatnánk tömegesen római emlékeket nem római területen. Roska Márton a jazig sírokban talált nagyszámú római emlék alapján arra következtet, hogy aj azigok elhagyták műveltségük eredeti elemeit és rómaival cserélték fel.

11 A vidékünkön talált számtalan római pénz, ékszer, használati eszköz közül nevezetes egy kos alakú áldozó cserépedény, amelyet a Hajdúsági Múzeum őriz, mivel Hajdúböszörmény határában találták. Eddig egyetlen párja ismerős Magyarországon a Nemzeti Múzeumban. Debrecenben találtak a Cegléd utcai temető homokjába süllyedve 1800-ban egy római sírládát, amelyet bevittek a Kollégiumba, de valószínűen az 1802-i tűzvészben elpusztult. Keresztesy Józseförökítette ránk az emlék leírását: „ ... ez egy négyszögletű emlékkő, az elejinek szélén két fáklyát oltó genius, azután egy fegyveres férfi és egy síró női kép ezek között im e felirat van: Aeliae Concordiae quae vixit annos XVII. mensen VIII. dies VII. Aelius Victorinus Vet. Leg. II. Ad. Exc. Eg. Et Casparina Faventina Valentina, Clementina Moesti Parentes Filiae Dilectissimae F. C." Aelia Concordiának, ki 17 évet 8 hónapot, 7 napot élt, Aelius Victorinus a II. légióbeli helyőrség parancsnoka és Casparina Faventina Valentina Clementina — bánatos szülei emelték igen kedves leányuknak.

12 Roska Márton véleménye szerint ez a sírkő csakkésőbb kerülhetett Debrecenbe, vagyis a római idők után, de 1800 előtt. Hogy ki és miért, hogyan hozta ide, arra nincs magyarázat. Ha elfogadjuk, hogy a Ptolemaios térképen Debrecen helyén jelzett Docirava vagy Dokidava nevű városban, talán központban a római diplomácia katonai képviseletet tartott a szövetségesek tanácsadójául, érthetővé válik, az egyszer sírkőnek, máskor sírládának mondott római emlék eredete és kapcsolata a római irányítással épített védő sáncrendszerhez. Az árokrendszer római kori eredete mellett szól a következő hadászati meggondolás is. A római birodalom határvédelmi rendszerének leggyengébb pontja történészek véleménye szerint hazánk területéna Duna—Tisza közének védtelenül hagyott beszögellése volt Pannónia és Dácia között. Ebben a beszögellésben, mint egy zsákban, a népvándorlás során egymásra torlódtak a népcsoportok és az egyre fokozódó óriási nyomás átzúdította őket a birodalom határain. Amikor a történészek ezt az elméletet alkották, mintha elfeledkeztek volna arról, hogy a közvetlen és az igen súlyosan érintett római állam véderejének is észre kellett venni a hely91