A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Marjai Márton: Ördögárok a debreceni Nagyerdőn

az árokrendszer ismeretlen eredetű. Debrecen határában ördögárok, Nagyárok, Csörsz árka néven ismerik, Pallag-pusztán keresztül Urdombjától 260 ölnyire nyugatra vonul, de Zoltai megfigyelte szakaszait Hortobágyon a Gyováti halom mellett az Árkus patakon túl és Kócs felől is. Ördögárka vonalait láthatjuk Békés megye történelmi térképén is Szeghalom és Dévaványa alatt kelet-nyugat irányában Békés és Orosháza között észak-dél irányában. Az egész Alföldre kiterjedő árokrendszer leghatalmasabb összefüggő szakasza az Alföld északi részén a Tiszától a Dunáig húzódó Csörsz árka, melynek kezdőpontjáról Ároktő, végződéséről Árokszállás község vette nevét. Ettől délre néhány kilométerre szintén „régi sáncok" vonalai vannak. Rómer Flóris: Magyarország ősrégészeti térképén e szakadozott vonalakat valószínű eredeti alakjukra kiegészítve látjuk.

7 Az árokrendszer egy fél ellipszis alakban Budapesttől északra a Dunától indul ki az Alföld északi részén át keletre a Tiszáig húzódik, egy ága Tiszadob felett Nagykálló, Hadház, Debrecen, Sarkad irányában vonul a Körösökön és Maroson át egészen az Aldunáig, de a Marostól délre tartó szakaszt Római sáncoknak nevezik. A legkülsőbb vonulat Nagyléta, illetve Székelyhídon át észak-déli irányban Nagyvárad felé húzódik. A belső vonulat Gödöllő alatt nyugat-keleti irányban a Tiszáig Csege környékén, Ohaton keresztül Zámig a Hortobágyon át Angyalháza, Ondód átvágásával csatlakozik a nagy Ördögárokhoz. A földművek végig három, sőt négyszeres vonalban húzódnak, együttes hosszúságuk több mint 1800 kilométer. Rómer térképe a nagyerdei szakaszt nem tünteti fel, de kétségtelen, hogy hozzá hasonló ismeretlen szakaszokkal együtt ez is az ördögárok belső vonalához tartozik. Az árok és a sáncrendszer ma is megállapítható kiképzése, belső oldalának felmagosítása és az egész óriási elnyújtott félkörív mutatja, hogy az ördögárok vonulatai a belső terület, vagyis a Nagyalföld elhatárolását szolgálták és védelmezték az északról és keletről bizonyára sokszor megismétlődött támadások ellen. A nagyerdei szakasz belső vonulat jelenlegi szélessége: az árokteknő négy-öt méter, mélysége fél métertől egy méterig, a parti töltés szélessége négy méter, magassága nyolcvan cm-től egy méter harminc. Bár az árokrendszer irányát és méreteit hozzávetőlegesen sikerült eddig térképre jegyezni, mielőtt az ekevas végleg letörölte volna a felszínről, egyáltalán nem sikerült magyarázatot adni, hogy milyen nép mikor és kik ellen készítette. Alkotóinak felderítését megnehezíti, hogy eddig magáról az árokról sem ismerünk feltárt szelvény alapján szerkezeti megoldást. Tehát magyarázatot a következőkben is csak felszíni összehasonlítás és politikai—történelmi források felhasználásával kereshetünk. Ilyen méretű védelmi rendszert csak nagy területen szervezett erős központi államigazgatás tudott építtetni. Ilyen államok a rabszolgatartó földművelő társadalomban alakultak. De ilyen rabszolgatartó földműves népet nem találunk a Nagyalföld őskori, vagy ókori történetében, vagyis a honfoglalás előtti időkben. Erre a nagyobb részben vízzel, mocsárral borított Alföld nem is volt alkalmas. Jól szervezett rabszolga gazdálkodásra támaszkodó közigazgatás csak a Dunántúlon, Pannóniában és Erdélyben, Dáciában alakult ki. Mindkét terület római tartomány volt, e tartományok határán, amennyiben nem ér el a rómaiak által anynyira kedvelt folyóhatárig, találunk hasonló, sőt sokkal tökéletesebb árokrendszert, a limest. Ilyen limest találunk közvetlen az ördögárok keleti szomszédságában Dácia határán a Bánátból fel Nagyvárad irányában és a Meszes hegységben. Ezek eredetét mind a történelem, mind a köztudat töretlenül megtartotta, és ma is római sáncoknak hívja. A római sáncok Dácia határain éppen az ördögárok által körülhatárolt alföldi területek irányából várható támadások el88