A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Kovács Tibor: Adatok a későbronzkori egyeki csoport kialakulásához

kultúra keletkezésénél két kincslelethorizontot különített el. Az idősebb kincs leletek (Apa-Hajdúsámson) a kultúra virágzó időszakából származnak, de földbekerülésük „der historische Hintergrund der älteren Depothorizont ist noch ungelärt."

49 Szerinte a bronzkor harmadik periódusánakvégén a telepek egy időben történt elhagyását a koszideri típusú kincsleletek földbekerülése mutatja, mely a halomsíros kultúra támadásával van kapcsolatban.

50 Végkövetkeztetése szerint а В III végén a középbronzkori kultúrák helyét a halomsíros és az azzal rokon kultúrák foglalják el.

51 A kengyeli aranyleletet feldolgozó cikkében a bronzkor negyedik periódusába tartozónak említi Mozsolics Amália az egyeki kultúrát,

52 majd a magyarországi későbronzkor problémáit érintő elméleti tanulmányában ismét megállapítja, hogy a bronzkor harmadik szakaszának megszűnése után (a telepek megszűnése) a helyi és idegen (halomsíros) népesség keveredéséből egy új népi egység jött létre.

53 Hasonló eredményre jut a fenti tanulmány rövidített változatát jelentő cikkében is.

54 A nyírkarászi tumulus anyagát közlő cikkében Mozsolics Amália ismételten hangsúlyozza az egyeki és a halomsíros kultúra kapcsolatát, melyeket a bronzkor ötödik periódusában (Hallstatt A) a gávai kultúra vált fel.

55 Amint megfigyelhettük Mozsolics Amália több cikkében, a későbronzkori kultúrák kezdetét a bronzkor harmadik periódusában élő kultúrák megszűnéséhez kapcsolja a periódus végét jelentő halomsíros támadással egyidőben a Reinecke BB időszak végén. Véleményünk szerint azonban az egyeki népesség kialakulását egy továbbélő füzesabonyi csoport (Bodrogszerdahelyi csoport)

56 előzi meg a Felső-Tiszavidéken, s így semmiképpen sem kapcsolódhat közvetlenül a magasan keltezett füzesabonyi kultúra megszűnéséhez, önálló fejlődését (ellentétben Mozsolics több tanulmányában hangoztatott véleményével) a bronzkor negyedik periódusának második felében nem tudjuk bizonyítani a teljes egyeki típusú leletanyag vizsgálata alapján sem. Bóna István a koszideri típusú fémekkel foglalkozó tanulmányában átfogó képet ad a Kárpátmedence későbronzkorának történetéről. Feldolgozásának alapját az a fontos felismerés adta, hogy a Kárpátmedencében felszínre került kincsleletek egy része jelentős mértékben egyezik a középbronzkor végén záródó temetők rendeleteivel. Elrejtésük a kelet felé előnyomuló halomsíros nép támadásának eredménye.

57 Itt van Mozsolics és Bóna nézeteinek ütközőpontja. A történelmi eseményt — a középbronzkor végét jelentő halomsíros támadás jelentőségét — mindketten hangsúlyozzák, de más-más kincsleletcsoportot kapcsolnak ehhez. Ezzel magyarázható, hogy az egyeki kultúra származtatását teljesen eltérő vonalon rajzolják meg. Bóna szerint a halomsíros nép keleti előretörését a Duna-Tisza közének északi részén a pilinyi, a Tisza balpartján az egyeki kultúra — egy újabb északkeleti jövevénytörzs — állítja meg.

58 A további kutatás számára fontos Bóna azon megállapítása, hogy a halomsíros kultúra megszüntette a Kárpát-medencében a belső törzsi határokat, s a helyi lakossággal az egész országra kiterjedő fémművességet (vö. koszideri típusú kincsleletek) hozott létre. Szerinte a II. évezredben a Volga középső folyásának vidékéről egy keleti népmozgás indult el, mely láncreakciószerűen terjedt nyugatra.

59 Kandidátusi disszertációjának rövid összefoglalásában

60 Bóna István a nagy telepek rétegtani vizsgálata alapján megállapítja, hogy a tiszafüredi, tiszakeszi, békésvároserdői és a pécskai telepet az egyeki kultúra népe szállta meg.

61 Véleményét az előbbi két telepre vonatkozóan elfogadjuk, hangsúlyozva, hogy ezek a telepek sem tartozhattak még a későbronzkor első szakaszában az egyeki népességhez. 78