A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Béres András: Megyei néprajzi gyűjtő-feladatok a hajdúsági részen

Itt kell megemlíteni a betyárok emlékeinek, hagyományos történeteknek összegyűjtését is, melyek között nem egy a mondai színezetű s a kapcsolódó történetek a népi hőssé formálódott betyáralakok sokszor mondáivá növő alakját ismerteti. Mese Hajdú megyében mesei hagyományokat eddig nem tudunk felmutatni Nyíradony kivételével, ahonnan Sije János meséit gyűjtötte össze Illés János, majd Béres András bővítette, és ma Ferenczi Imre vette kezébe a meseanyag teljes feltárását. Szükséges volna további kutatást végezni e területen a mesék, helyesebben jó mesemondók felkutatására, vagy legalábbis azt megállapítani, hogy a Hajdúság nem őrzött ilyen hagyományokat. Drámai hagyományok Szinte alig tudunk e területen kézzelfogható eredményt felmutatni. A teátrális szokások, dramatikus gyermekjátékok, dramatikus táncok ismeretét mai napig nélkülözzük. Némi kutatás történt a betlehemes játékok megismerésében. Itt elsősorban N. Bartha Károly és Béres András munkásságát említhetjük, az utóbbinak kéziratban levő gyűjtése is igen figyelemreméltó. Feltétlenül szükséges lenne a kutatás során szisztematikus gyűjtési módszerrel a Hajdúságon felmérni a dramatikus hagyományok közül — mivel csak szórványos ismereteink vannak — a Háromkirályok, Gergelyjárás, Balázsolás, Pünkösdölés, Regölés és egyéb teátrális vonatkozású szokások felmérését, s mindazokat, melyek még ezen kívül fellelhetők, elvégezni, hogy nyitott könyvként legyen előttünk mindaz, ami eddig ismeretlen. Oktató és alkalmi hagyományok A gyermekkor költészetének, a legény-leányélet költészetének, valamint a házasságkötés költészetének csak hiányos ismeretét adhatjuk. N. Bartha Károly gyermekjáték gyűjtése nem minden esetben terjedt ki a költészetre. Bár a Déri Múzeum adattára főleg az utóbbi gyűjtések során nagy gondot fordított a kéziratos verses füzetek, emlékkönyvek gyűjtésére, s számos vőfélykönyvet gyűjtött össze, melyben sokrétű népköltészeti értékes anyag rejlik, mégis hiányos e gyűjtemény, s még korántsem mondhatjuk kimerítettnek a témát. Szükséges az ismeretek szájról való lejegyzése is, vagy magnetofonra vétele, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a népélet, munka és foglalkozások rigmusait, valamint a halál költészetét, s itt elsősorban a temetői fejfák rigmusaira kell gondolnunk, melyeket azonban anélkül nem gyűjthetünk össze, hogy a fejfa formákat és a rájuk vonatkozó ismereteket is ne gyűjtenénk. Zoltai Lajos jeles munkássága folytán nagyobbára kéziratban maradt eredményei, főleg rajzai mellett kell sorakoztatni a legújabb kutatás eredményeit is. Stílus és nyelv A stílus és nyelv kérdésében már a nyelvészet területét súroljuk. Azonban nem választható szét annyira gyűjtési körünk, hiszen az előadásmód sem közömbös a néprajzi gyűjtők számára. A szólásmondások gyűjtése terén inkább szórványos adalékokra vagyunk utalva. Hajdúhadházon Enyedi József tanár gyűjtése számottevő. Ugyancsak ide tartozik a helynevek, határnevek gyűjtése is, melyben helyi viszonylatban H. Fekete Péter munkáját tudjuk kiemelni. A nyelvjárások tanulmányozása szintén fontos feladat. 63