A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Dankó Imre: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai - Dankó Imre: Szosztojaune i predctojasue zadacsi iszszlegovanija gajducsesztva

Néhány történelmi-néprajzi munkában is találunk ugyan idevonatkozó, elszórt adatokat, mint például Sillye Gábornál vagy méginkább Osváth Pálnál, de ezekkel nem elégedhetünk meg. Aprólékos lélektani kutatásokkal kellene tisztázni a hajdúk karakterét. A természettudományok összességének területén sem vigasztalóbb a helyzet. Általános hiba, hogy a különböző természettudományi ágakat általánosságban kutatták ugyan, de kevéssé vagy egyáltalán nem a hajdúságra, mint ethnikumra vonatkoztatva. így például a földrajzi kutatások is csak általános képet adnak a Hajdúságról valamilyen nagyobb egység keretében, de közel sem derítették fel azokat a sajátságos földrajzi tényezőket, amelyek — akár negatíve is — a hajdú ethnikummal, illetőleg a tágabb értelemben vett lakossággal vannak kapcsolatban. A mezőgazdasági tudományok területén a hajdú ethnikummal kapcsolatos kutatások szintén nem folytak. Pedig, például a kukoricatermesztés, a sertéstenyésztés kutatása több helyi ethnikus jellegzetességgel szolgált volna. Érdekes terület lett volna még a hajdúsági állattenyésztés néprajzi szempontokon túli, mezőgazdasági érdekű kutatása is. Ezzel és az ezekhez a területekhez kapcsolódó részletkérdésekkel kapcsolatosan kutatni kellett volna a sajátságos közgazdasági fejlődést, a Hajdúság és a Hegyalja, a Hajdúság és Debrecen, a Hajdúság és Nyíregyháza, illetőleg a Nyírség viszonyát, az egyes hajdúvárosok vonzáskörét, közgazdasági szerepét, olyaténképpen ahogy Márton Béla megkezdte. Az ethnikum meghatározása szempontjából rendkívül fontos embertani kutatások területén van ugyan valamelyes kezdeményezés. De Nemeskéri János elkezdett munkája befejezetlen maradt, anélkül, hogy kutatásai eredményeként általánosítható antropológiai megállapításokat tehetnénk a hajdúkra vonatkozóan. Pedig az antropológiai kutatások folytatása azért is jelentős lehetett volna, mert párhuzamosan haladhatott volna a hajdú egészségügyi felméréssel, a népi gyógyászat felderítésével, a hajdúsági ember hagyományos testkultúrájának megismerésével. Ilyen előzmények után érkeztünk el nagy célokat kitűző és meg is valósító napjainkhoz. A hajdúkutatások fellendültek és ha szervezetileg nem is, de szervesen beletartoznak a megújuló magyar ethnikai kutatásokba. A szervezettség mai állapota felveti, egy, a Dunántúli Tudományos Intézethez hasonló intézet végre valahára való megszervezésének és munkálkodásának a szükségességét is, ami a néhai Alföldi Tudományos Intézet örökét átvéve, természetesen nemcsak kizárólag hajdúkutatással foglalkozna. A még mindig elégtelen keretek között folyó kutatómunka erőteljes lépéseket tesz a hiányosságok felszámolásán keresztül a hajdúság monografikus feldolgozása felé. Napjaink hajdúkutatása területén két nagy eredményt már is elkönyvelhetünk. Először is azt, hogy sikerült ideológiailag meghatározni, elkülöníteni feladatunkat. Ennek hatására erőteljes, korszerű történelmi és társadalmi igénynyel, de tájékozottsággal is fogtunk munkához. Másodszor pedig tudatosult kutatásainkban a táj és a nép, közelebbről a táj és a hajdúság kapcsolata, illetőleg ezen kapcsolat fontossága minden fajta kutatás szempontjából. Ezen két alapvető mozzanat nyomán a közelmúltban már több jelentős részeredmény is született. Elsőnek említhetjük azt, hogy létrejött az első magyar hajdúbibliográfia. Felhívták a figyelmet a magyar hajdúság nemzetközi kapcsolataira, elhatárolták a magyar hajdúk csoportjait. Megtörténtek a kezdeti lépések a magyar hajdúság eredetének és különösen délszláv kapcsolatainak korszerű tisztázására is. A hajdú földközösség és a hajdú földhasználat eddigelé bizonytalan kérdései is kutatóra találtak Balogh István személyében és ez a kérdés51