A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Sonkoly István: Liszt Ferenc Hajdú megyében

helyét, hol a mester derűs napokat tölt. Sok értékes relikvia akad a Liszt szobában, s közöttük kiemelkedő a zongora. E hangszert Liszt még annak idején Nagy László eperjesi tanárnak ajándékozza, ennek tényét igazolja a fedőlapra írt ceruzajegyzet is. Később Lilian Harvey filmszínésznő veszi meg, kitől árverés útján kerül dr. Freund Róbert debreceni ügyvédhez e fatőkés hangszer. De a zongora csak tovább vándorol. Űj tulajdonosa özv. Kiss Kálmánné, aki 1958-ban ismét tovább eladja a zongorát Debreceni János vízművállalati dolgozónak,

18 s ezzel végre állandó otthonra lel a nyugtalan sorsú hangszer. A Liszt-szoba többi értéke: egy kanapé, két fotel, egy háromlábú asztal és virágállvány Nyári Lajos tulajdonába jut, ki azóta Debrecenbe költözik, s kegyelettel őrzi ma is az egykori Liszt-hagyatékot. Végül említés nélkül nem maradhat Liszt orgonája sem, mely jó ideig szintén Debrecenben talál hajlékot. Ideiglenesen a Városi Zeneiskola hangszerkészletét növeli, azonban ennek néhai vezetősége — nem ismerve fel ennek muzeológiai jelentőségét — eladja ezt a berettyóújfalusi ref. egyháznak, hol a régi orgona és a Dangl-féle orgona sípjaiból állítja össze az új hangszert a Rieger-cég. Ebbe „csak a fémsípokat dolgozzák", míg az orgona-ház faanyaga másutt nyer felhasználást. Az így konstruált új orgona Árokháti Béla orgonalógus tervezése alapján épül.

19 A Mester 1886. július 31-én távol hazájától meghal Bayreuthban, hol létesül 1875-ben állandó színház Wagner műveinek hiteles előadására. A „Debrecen" с lap hosszú tárcacikkben áldoz Liszt emlékének. Főleg kiemeli előadóművészetét, „melyhez fogható eddig még nem vala".

20 Rövid közleményünk a Liszt-művek terjedését csupán 1886-ig, a Mester életútján vázolja. Sorainkból következik: Debrecen Liszt zenéjét még életében megszereti, megbecsüli. Azóta oly rendszeresen kerülnek azok nálunk előadásra, alkotásai oly mélyen begyökereznek zenei életünkbe, hogy felesleges rámutatni egy-egy alkalomra. Liszt Ferenc emlékezetét mindenütt ápolják még külföldön is. A weimari Liszt-múzeum gazdag anyaga igazolja a németek érdeklődését is, kik maguknak szeretnék tekinteni a Mestert. Liszt magyar vonatkozásairól egyre több dokumentum kerül elő. Még vidéki, így soproni, pécsi, kalocsai, kolozsvári stb. hangversenyei sem maradnak homályban újabb kutatók tevékenysége folytán.

21 JEGYZETEK 1 Zenészeti Lapok (1862.) 7. sz. 56. 6. l/a Gárdonyi Zoltán: Liszt F. magyar stílusa. M. Nemz. M. k. 1931. 45. 2 Bonis Ferenc: Adalék Erkel m. bibliográfiájához. Muzsika III. évf. (1960.) 5. sz. 8. o. 3 Debreceni ellenőr c. napilap 1882. július 8. 4 Ábrányi Kornél: Az Orsz. M. Daláregyesület negyedszáz éves tört. Bp., 1892. (242 — 247) 5 Debreceni Ellenőr, 1882. aug. 21. 6 Prahács Margit: Kiadatlan és ismeretlen Liszt levelek a Zeneműv. Főiskola, levéltárában Zenetud. Tanúim. (Szerk. Szabolcsi B. és Bartha D.) Bp., 1955. Ak. kiadó III. kt. (199—200.1.) 7 Radamanthos [Ábrányi Kornél] Liszt: A magyarok istene. Zenészeti Közlöny I. évf. 2. sz. 1882. jan. 20. 13. és Zenelap, (1882.) 1. sz. jan. 10. 8. Debrecen с napilap 1848 nov. 15. 9 Zichy Jánosné: Emlékezés Liszt Ferencről. Muzsika I. évf. 1929. 1—2. sz. 14. 10 Ifj. Somsich Andor: Liszt F. élete Bp., 1925. M. írod. Társ. k. 417. 11 Debrecen с napilap 1884. nov. 19. 12 Debrecen с napilap, 1884. nov. 2. 13 Prahács Margit: Liszt Ferenc hagyatéka. Zenetudományi Tanulmányok VII. kt. Bp. Ak. k. 1959. (546-570.). 27* 419