A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Julow Viktor: Bepillantás a Magyar Fűvészkönyv műhelyébe

Julow Viktor Bepillantás a Magyar Füvészkönyv műhelyébe Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály Magyar fűvészkönyve (Debrecen 1807), mint ismeretes, az első magyar nyelvű botanikai mű, amely a tudományos rend­szerezés igényével készült. Ugyancsak első abban a törekvésében, hogy Magyaror­szág és Erdély egész növényvilágát feldolgozza, és Linné osztályozását követve fajonként írja le. A mű ezeket az úttörő célkitűzéseket csak részben valósította meg. Szaktudományi szempontból már megjelenése idején sem volt tökéletesen korszerű. Linné formális rendszerét ugyanis — amely a növények osztályozásánál egyedül a szaporítószervek alakját és szerkezetét vette figyelembe — a Magyar Füvészkönyv megírása idején Nyugat-Európában már kezdte kiszorítani a fajok va­lamennyi fontosabb tulajdonságát mérlegelő természetes rendszer, s ennek első jelei ekkor már a hazai latin nyelvű botanikában is mutatkoztak. Diószegi és Fazekas vidéki elzártsága magyarázza, hogy ezekről a törekvések­ről nem szereztek kellő tudomást, s így nem ismerték a Jussieu által már 1789-ben megalkotott első természetes rendszert. Mindamellett nem követték szolgaian Linnét, s osztályozásukat saját belátásuk szerint némileg közelítették a termé­szetes rendszerhez. Mint művük előljáró beszédében is utalnak rá, bizonyos — kismérvű változtatásokat tettek „Hogy a' Linné mesterséges Alkotmánya, a' Természeti-rendekkel inkább egyezzen." 1 Fogyatékossága a Fűvészkönyvnek, hogy lelőhelyeket egyáltalán nem tün­tet fel. A forrásul felhasznált irodalom meglehetősen hézagos, s részben ez az oka, hogy bár a teljes magyar flórát kívánja bemutatni, sok hazai fajról nem tud, vi­szont egész sor olyan fajt is felvesz, amely nálunk nem honos. Hibái ellenére sem tagadható meg azonban tőle az úttörés érdeme. Külö­nösen mint növényhatározó könyv járult hozzá a botanikai ismeretek hazai ter­jesztéséhez. 2 A szerzők egyébként, amint ez az elöljáró beszédből is kitűnik, elsőrendű feladatuknak nem is a szaktudományos teljességet tekintették, hanem a dr. Földi János által leszögezett elvek alapján 3 a magyar botanika nyelvének megalkotá­sát. Ez lényegében hármas feladatot jelentett: a terminológia, a magyar bota­nikai műnyelv, a növénytan szakkifejezéseinek kidolgozását; a rendtevést a ma­gyar növénynevek addigi zűrzavarában, mivel ezek használata vidékenként és szerzőként annyira ingadozott, hogy ez a növényfajok azonosítását a szaktudo­mányban és a gyakorlati életben egyaránt szinte lehetetlenné tette; végül a no­menklatura megalkotását, azaz a magyar növénynevek teljes, binominális rend­szerének létrehozását, amelyben a tudományos követelményeknek megfelelően minden fajnak kettős (nemi és faji) névvel kell szerepelnie. 397

Next

/
Thumbnails
Contents