A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Ujváry Zoltán: A „Mennyből jött levél” népi párhuzamai (Adatok a parasztság antiklerális megnyilvánulásaihoz)

A Mennyből jött levél morális tendenciája világosan kitűnik, különösen akkor, ha a befejező részt nem soroljuk szorosan a szöveghez. A befejezést, mintegy hatvankét sort, a lejegyző pár lappal hátrébb írta le. A közbeeső oldalokon temetési éneket ill. üresen hagyott részt találunk. A befejező rész valójában már nem a „mennyei lakók" és Czenkné közötti konfliktusról szól, hanem Czenkné befogadásáról, amely viszont éppen azt fejezi ki, hogyha a „szent" bűnösnek helyük van a mennybe, akkor a könnyűvérű parázna asszony is bejuthat, hiszen б csak saját testével bűnözött, amíg a benti szentek közül sokan hajdani életükben embereket is öltek. Ha a kor vallási és erkölcsi felfogását tekintetbe vesszük, akkor jogosan állapíthatjuk meg, hogy Czenkné mennybe jutásában a szatíra finom gunyora húzódik végig. Otrokocsi Nagy Gábor elismeri ugyan, hogy a Mennyből jött levél a kereszténységről mond ítéletet, olyan alakokat szégyenít meg, akiket az olvasó tekintélyük alapján az első pillanatban fölébehelyez az elbeszélés hősének, de mindezt a felvilágosodás szelleme egyoldalú hatásának tulajdonítja. Alapvetően más irányból közelít a kérdéshez, amikor a Mennyből jött levél Czenknéjében a XVII. századtól az irodalomban is felbukkanó nők ellen irányuló szatírák alakját keresi.

4 Nem kétséges, a Mennyből jött levél-hen Czenkné, mint nő, mint asszony olyan ítéleteket fogalmaz meg, amely igazságával lényegében saját cselekedeteiről a figyelmet a „mennyei lakókra" tereli és a „mennyei "vádlók előéletéről rántja le a leplet. Az olvasó számára egyértelműen világos, hogy mindazok, akik Czenknét elmarasztalják földi életében elkövetett cselekedetei miatt, éppen olyan bűnöket, sőt súlyosabbakat követtek el és mégis megnyílt előttük a mennyek kapuja, sőt némelyikük fejét a szent glória fonja körül. A Mennyből jött levél Czenknéjét és a vele szemben álló „mennyei lakókat" bármilyen szempontból vesszük vizsgálat alá, a néprajzi kutatás számára a szövegen végighúzódó antiklerikális szemlélet a lényeges. Az a döntő itt, hogy a szöveget lejegyző Czenknével együtt bíráskodik és mond ítéletet azokról a „mennyei lakókról", akiket példaképül állít az egyház a nép elé. A Nagy Magyar Alföld felvilágosult szellemű református parasztsága kultúrájának megismeréséhez pompás adalékul szolgál a konyári Dienes Ferenc kéziratos könyvének „mennyei" szövege. Dienes Ferenc, a kéziratos könyvben lejegyzett önéletírása szerint 1854-ben született. Mindössze hat osztályt végzett, 1860—1866 között. Korán nősült, meglehetősen nehéz körülmények között élt, dolgozott. Kéziratos könyvének a gazdasági és a társadalmi helyzetre vonatkozó adatai hűen tükrözik egy múltszázad végi, e század eleji bihari parasztember és valójában egész közösségének életét, harcát, küzdelmét a megélhetésért, a felemelkedésért. A kéziratos könyvben időjárásra vonatkozó, a falut érintő jelentősebb eseményeket, gazdasági természetű feljegyzéseket, dalszövegeket, lakodalmi és egyéb verseket, valamint verses leveleket olvashatunk. A kéziratos könyv lapjaira Dienes Ferenc után a család más tagjai, gyermekei is írtak. Az utolsó bejegyzés 1953ból való és így a kéziratos könyv egy parasztcsalád lényegében száz éves múltjába enged bepillantást. De a falut érintő nagy események is megelevenednek, így pl. a századeleji tagosítás, vasútépítés, aszályok, jégesők stb. A földműves ember örök gondja az idő. Égre tekintő szemmel figyeli nap mint nap az időjárás alakulását. Dienes Ferenc kéziratos könyvében évtizedeken át utal a rendkívüli, gazdasági szempontból előnyös vagy előnytelen időjárásra. Így pl.: „1894-ben ojan idő járt tavaszai leg job kivált a őszvetésre hogy ápril hóban a rozsélet kihánta a fejét nem csak a varjú henem az ember is elbuhatot bene ebe az esztendőben kesztik meg átlag a szőlőt belotsolni kékü zólda vegyesen mert mán akor pusztulni kezdet a szőlő lehet hogy nem is soká tart ami sajnos lesz a magyarnak" (4.1.). 392