A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Ujváry Zoltán: A „Mennyből jött levél” népi párhuzamai (Adatok a parasztság antiklerális megnyilvánulásaihoz)

Egy fehér lovon egy tótul országot is nyertének Tán nem tugyák a sok báránt hogy tarkitád magadnak Ugy hogy könybe lábat szeme szegény bolond ipádnak már az óta a juhászok bezeg hozá értenek Egytől egyig mind zsiványok isterángot érdemelnek meleted áÜ amint látom a csipás szemű Lead No szépen ment férhez azis derék aszony méltó rád A jámbor pátriáka álmában sem gondola Hogy azokat mais tudjuk mivel magát piszkolta Szompojodva szól Leához csak menyünk be feleség átkozot asszony, éhez képest anygyal vagy temég ők bementek a Kegyes Lótt meg nagyot hal fülével miről áll a csetepaté nagy nehezen érté ell De látván s halván mindenekéi Czenknét szembe szálani Igazán menykő asszony az ezt találta mondani Csak különb aszonynak mint kend férfinak öreg Leg aláb az eszem mint kend soha sem itam még meg Ezt Czenkné a kegyes Lótnak ugy fülébe hangozta Hogy egyszer meg mondót szavát kétszer is meghalota Nékem bárha egy két legény meg fordult is ölembe Leg aláb csak vén apámal nem estem szerelembe Piha be otsmán gyalázat szegény hogy bemehetet A palotába ótt bent mingyárt só bálványa lett Node majd ráakad zsák a foltjára Judit aszony jöt most kia palota álványára majd parancsol már Czenknének a vitéz Judit aszony Az izráel megmentője ama derék amazon De nem várta ám azt Czenkné hogy amaz fedődjön rá Hanem gonosz praktikával ő eléb leforázá Tán te sem eresztenél be te fortéjos Deli la Job volna hogy magad jőnél azt a kaput nyitni la Hate ott vagy szinte énis beillek talán oda mert tudom hogy mik vagytok tudom kendet kicsoda Egy szép vitéz gavalérnak barátságot színlelni azonban torkát álmában álnokul elmetzeni Szép dolog az Judit aszony bizony lehet csudálni Ha most vele egy szent férfi egy szobába mér hálni De hogy szóllot volna Judit de azt is alig várta Hogy Czenknének zsémbes nyelve őtet ekép lejárta Elpirulván miként hajdan még kis aszony korába Hogyha néha alá talált piskálni mély álmába mig még többen meg nem tudnák szép lasan bekulogot Czenkné pedig alant fojtában csak károgót Hogy károgásának véget vetnének a szentek Dávidra és Salamonra már csuportoként mentek Hogy kiráji hatalmokal csendesítenék le már mert máskép éles nyelvével majd minden szentet le jár Dávidot elől eresztvén az álványra a fija Ez meg szólitá Czenknét ugy te beste kurafija Korbáts alá való hitvány betstelen és rósz szeméj