A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Béres András: Utcai árusok, vándorköszörűsök

elhúzza jobbról, elhúzza balról, időnként fel-felveszi, egyrészt, hogy ne melegedjen, másrészt hogy megnézze a sorját. Nemcsak a késeket, hanem a bárdokat, baltákat is ugyanúgy szokta megcsinálni. Egyszer elhúzza jobbra, egyszer elhúzza balra, aztán ismét jobbra, míg ki nem jön az éle. Azt már látni előre, mikor jó. Ha kivikonyodott az él, egy pici kis sodra esik az élen. Ha kijön asodra, félbehagyja, s a másik köszörülnivalót veszi kézbe. Amikor már végzett néhány szerszámmal, felteszi a finomító pallért. Azzal átfinomítja, ráhordatja, fenőkővel lehordatja, lefeni, szíjjal lehúzza és átadja a tulajdonosnak. Egy/orszavan a dolognak. A borotvát finomabban kell köszörülni, mint a késeket vagy egy ollót. Borotvát különben keveset köszörültek. Igényesebb ember műköszörűsnél végezteti a munkát. Falusi borbélyok pedig egyáltalán nem köszörültetnek vándorköszörűssel. Számukra kielégítő munkát csak műköszörűsök végeztek. Az árak egyébként otthon is ugyanazok mint vándorlás közben. A téli időben nagyobbára otthon tartózkodnak. Ritkán kerül ilyenkor munka. Jobbadán disznóölések idején. Az igazi szezont, munkalehetőséget a tavasz és az ősz hozza meg. Addig a családi közös kereset adja a megélhetés alapját. A feleség alkalmi munkát vállal, mosni, vasalni jár, vagy más egyéb munkát is elvégez. Disznóöléskor lenne jó a kereset, de télen nem lehet faluzni, mert kint nem lehet dolgozni. Munkaközben előfordult az is, hogy hiba csúszott be. Előfordult, hogy visszahozták, akkor még egyszer megcsináltam. Megtörténik, hogy eltörik az olló. Ilyenkor másikat kell adni helyette, vagy az árát 3. ábra. Vándorköszörűsök szerszámjai