A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Sprincz Emma: Római császárkori kétalakos görög síremlék a Déri Múzeumban

rendával lezárt fülke, amelyet oromzat koronáz. A típus az i. e. IV. sz. elején Attikában alakult ki és ettől kezdve igen gyakran használt formája mind a hellenisztikus, mind a rómaikori sírköveknek; az építészeti elemekkel gazdagon díszített példányok mellett igen gyakran találunk egyszerű, sima léckerettel ellátott fülkés sírköveket is. A debreceni síremlék két pillérén látható kanelurázás csak a pillér felső harmadát díszítette. A nem végig kanelurázott oszlop vagy pillér a hellenisztikus kori építészetben és síremlékeken gyakran előforduló díszítő elem; alkalmazásásával azonban a római korban is találkozunk.

2 Az architektonikus keretezésű, alakos díszítésű hellenisztikus kori síremlékeken sokszor előforduló motívum a mellre fektetett jobb- és a test mellett leeresztett bal kézzel ábrázolt álló alak.

3 Az ilyen típusú sírköveknek továbbélését a római korban is nyomon lehet követni, s különösen gyakran szerepel a típus az attikai,

4 kisázsiai

5 és déloroszországi

6 síremlékek között. Ugyancsak több esetben megtaláljuk a hellenisztikus kori sírköveken a bal kezében irattekercset tartó férfialakot is.

7 Ez a motívum a klasszikus kori görög szobrászatban elsősorban a költők és filozófusok ábrázolásain szerepel; a hellenisztikus és római korban igen gyakran alkalmazzák a síremlékeken, s már nem csak a költők és filozófusok jelvénye, hanem a papi és közhivatali tisztséget viselőké is.

8 A debreceni síremléken ábrázolt férfi esetében a kezében tartott irattekercs valószínűleg arra utal, hogy az elhunyt valamilyen közhivatalt viselt. A debreceni síremlék korának meghatározásához sem az aedicula forma, sem az álló alakos motívum nem ad kellő támpontot, mert mint az előbbiekben láttuk, mindkettő már az i.e. IV. sz.-tól elterjedt a sírkő plasztikában. Jóval többet mond a férfialak ruházata és hajviselete. A bal vállon visszahajtott, a mellet szabadon hagyó és elöl mélyen öblözött tógának ez a formája a koracsászárkori római togaviseletet mutatja, amely az i. sz. I. sz. közepén jött divatba és ebben aforniújában a II. sz. végéig volt szokásban.

9 Itáliában a togaviselet a római polgárok hivatalos öltözete volt, Itálián kívül a tartományokban a római polgárjoggal bíró polgári lakosság viselte,

10 hogy ezzel külsőleg is kifejezésre juttassa római voltát. A sírkövön ábrázolt férfialak hajviseletének párhuzamait az i. sz. I. sz.-i portré11 és reliefábrázolások

12 körében találjuk meg. A férfi rövidrevágott, homlokba fésült haja stilizált változata annak a hajviselettípusnak, amelyet az i. sz. I. sz. elejétől Trajanus koráig tartó időszakban készült férfifejekről ismerünk. A homlok fölött kissé megvastagodó hajtömegnél elmaradt a hajfürtök külön plasztikai tagolása, ezt talán festés pótolta. A debreceni síremlék erősen stilizált, durva faragású kidolgozása provinciális műhelyben dolgozó kőfaragó munkájára utal. A két pillérfő és a zárógerenda fogsoros és kymadíszítésű része esetlenül és elnagyoltan van kifaragva. A sírkő készítője a két alak arcrészleteinek plasztikai kidolgozása helyett szinte csak bevéséssel jelölte a formákat. Ugyancsak feltűnően aránytalan az alakok felsőtestének, kezének és lábfejének mintázása, s elnagyolt a kidolgozása is. A kéznél az ujjakat és a lábon a sarut, az ókorban annyira elterjedt szokás szerint valószínűleg festéssel jelezte a sírkő mestere. Az említett részek szkématikus megmunkálásával szemben az alakok testének kidolgozása arányosabb és gondosabb, a kontúrvonalak harmonikusabbak, s ugyancsak nagyobb ügyességgel vannak kifaragva a mélyen ívelt togaredők is. Nyilvánvaló, hogy a kőfaragó az alakok típusát mintakönyvből vette át és a régen kialakult és megszokott formák másolásánál biztosabb kézzel dolgozott. Mindezek a stílusjegyek eléggé általánosak a provinciák kőfaragó művészetében, s nem adnak közelebbi útmutatást ahhoz, 352