A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban

44 1956. április 15 — 29 között Dr. Weszprémy Barna a Csepeli Fémművek főmérnöke (Réti Pál főmérnök, műsz. tud. kandid., osztályvezető hozzájárulásával és engedélyével) a Déri Múzeum bronz, arany és vasnyomos bronztárgyainak egy kis részét színképelemzéssel analizálta. Az eredmények rendkívül érdekesek már igen csekély mennyiségű anyagnál is. Sajnálatos dolog, hogy eredményei nyomtatásban mind a mai napig nem láttak napvilágot. Véleményünk szerint a leletegyüttes analíziseredményeinek közzététele jelentős mértékben gazdagítaná az amúgyis csekély számú analízis-adatokat. Az ötvözetek vizsgálatai —akár színképelemzéssel, akár más eljárással történik — meglepő eredményeket mutatnak, s egyben azt is alátámasztják, hogy az ötvözetek nem homogének. Török Т.: i. m. 58. oldalán a következőket találjuk: „Gerlach vizsgálatai szerint törési felületeken csaknem minden esetben sikerült bizonyos ötvöző felhalmozódást kimutatni. PL: 1%-os ólom-tartalmú aranyötvözet törési felületén kb. 30% ólmot sikerült kimutatni." H. Römpp: i. m. II. 904. oldalán ez áll:,, Az ötvözetek szerkezetének tudományos és technológiai kutatásában felhasználják többek között a Röntgen-elemzést, a termikus-elemzést, a sima ötvözetcsiszolatok maratási felületének mikroszkópiai vizsgálatát, a vezetőképesség változását pontosan követő vizsgálatokat stb. A felsorolt és egyéb kutatási módszerekkel a következő általános törvényszerűségeket állapították meg: A fémeket csak olvadt fémbe lehet változatlanul feloldani, ezek is (két vagy több) különböző mértékben elegyednek és oldódnak egymásban. Az ólom az alumíniummal nem keveredik. Sok fém olvadt állapotban egymással összekeverhető ugyan, kihűléskor azonban úgy válnak szét, hogy az egyik fém krisztallitjai a másik fém krísztallitjait tarka összevisszaságban átszövik. Példa erre az antimon-ólom ötvözet, amelyben az egyik fajta kriszt állit, tiszta ólomból, a másik tiszta antimonból áll." A kristályosodás egyensúlya akkor is megbomlik ha az említett fémek nem önállóan, hanem a rézben oldva csak kis százalékban vannak jelen. Így magyarázatot kap az is, hogy a kis mennyiségben jelenlevő szennyezőfém az ötvözet tulajdonságát szerkezeti alapon képes megváltoztatni. Mert a fenti példán lemérve: 1%-os ólommenyiség csekélynek hat, de ha ez egyes pontokon 30%-ra feldúsul, lényeges elváltozásokat okozhat a tárgyban a külső behatások következtében. 45 Az eljárás ismertetése: H. Fischer: Angew. Chemie. 1933, Bd. 46; 1934, Bd. 47; 1937, Bd. 50. 46 A ditizonos eljárás alkalmazása a törvényszéki kémiában: Kisfaludy Gy.: Bölcsészdoktori értekezés. Debrecen, 1947. 47 H. Römpp: i. m. I. köt. 475. 48 A palládium, kobalt, t allium a múzeumi fémtárgyak szempontjából nem jön számításba, a reakció menetében szerepel, a teljesség kedvéért közöltük. 49 Erdey László: Bevezetés a kémiai analízisbe. I. Bp., 1945. 116. 50 Erdey L.: i. m. 117. 51 Bronzok esetében csak arzén nyomokkal, szennyeződéssel kell számolnunk. 52 Erdey L.: i. m. 117. 53 A kakotelin a brucin alkaloidának ismeretlen szerkezetű nitroszármazéka. 54 Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. 453. 55 H. Römpp: i. m. I. köt. 689.; és Náray—Szabó I.: i. m. II. köt. 334. 56 Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. 764. 57 H. Römpp: i. m. I. köt. 83. A tűzi aranyozásnál, ezüstözésnél (mely módszert már a rómaiak is ismerték) kevés por vagy aprított nemesfémet tízszer, illetve négyszer annyi higanyban feloldottak. Ezzel az oldattal bekenték a tárgyat, ezután a higanyt hevítéssel elpárologtatták, az arany illetve ezüst vékony bevonat alakjában a tárgyon megmaradt. 58 Az eljárás bővebb leírását lásd: Erdey László: i. m. I. rész, 130. 59 Az irodalomban gyakran találkozunk érintőlegesen a bronzok „megmunkálásá"-val. Hosszasabban ezzel Dr. Éber László foglalkozott— Hampel nyomán — az Iparművészet Könyve III. köt. Bp., 1912. 130—136-ik oldalán, ahol többek közt a bronzokról szólva a következőket találjuk: „A legprimitívebb eljárás az volt, amikor a folyékonnyá olvasztott ötvözetet egyszerűen a földbe vájt mélyedésbe vagy barázdába öntötték . . . s így állították elő a rögöket, cipókat, rudakat. De készülhetett öntőminta agyagból, homokból, kőből vagy fémből. Már az őskorban lép fel az az öntési eljárás, amelyet szinte klasszikus technikának nevezhetünk és amely a bronzművesség legfinomabb, legnemesebb alkotásait hozta létre: a viaszkiolvasztási eljárás . . . E technika lényege abban áll, hogy a készítendő tárgy természetének megfelelően vagy az egész minta viaszból készül, vagy szilárd mag fölé mintázzák a tárgy felületét, ha belül üreges tárgyat akarnak kés zíteni. Mindkét esetben agyagból készült köpeny kerül a viasz fölé. Ha ezt a mintát erősen hevítik, a belsejében levő viasztömeg vagy réteg elenyészik és így a mintázott tárgynak teljesen megfelelő üreg áll elő, amelybe az olvasztott bronzanyagot beöntik. Valószínű, hogy a viaszkiolvasztási eljárás volt az, amely a finom díszű tárgyak előállítását lehetővé tette. . . A bronzkor roppant hosszú tartama alatt a bronz feldolgozásának legkülönfélébb módjai fejlődtek ki. A szer348 *