A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Tóth Endre: Oláh Gábor utolsó évei

re sohasem tudott szert tenni." A Szegedi Napló pedig azt állapítja meg, hogy az elhunyt költő sajátosan egyesítette műveiben „a különleges vidéki specifikumot, ugyanakkor eljutott a tiszta európaiság magaslataira is, erre az örökké csábító tetőre, ahonnan, mint valami kilátótoronyból kitárul az Oláh Gáborok és Juhász Gyulák előtt az édes honi táj és az európai lelki közösség is." A költő utóélete Móricz Zsigmond azzal kezdte Oláh Gábor feletti nekrológját: „Meghalt. Költő volt. Költő tovább él. Költő sem él örökké, de tovább hat." Ezt a hatást, művei utóéletét szeretnénk még nyomon követni és nagy vonásokban jelezni. Temetése után néhány nappal, július 2-án megkezdik a költő szegényes hagyatékának leltározását. Mintegy 5000 pengőnyi készpénz, majdnem 3000 kötetnyi könyvtár, pár ócska bútordarab, kép, ruhanemű maradt utána. A készpénzen és az ingóságokon a rokonok osztoztak meg, ennek fejében lemondtak mindennemű szerzői jogaikról. A bejárónő is jussolt 500 pengőt. A költő íróasztalát, könyvszekrényét, képeit a Déri Múzeum megváltotta az örökösöktől. A könyveken eredetileg a Déri Múzeum és az Egyetemi Könyvtár osztozott volna olyanformán, hogy a szépirodalmi jellegű munkák a Múzeumban, a tudományos művek a Könyvtárban kaptak volna elhelyezést. Később azonban az egész anyag az Egyetemi Könyvtárba került, ahol külön letétként kezelik. A végrendeletet 1942. július 7-én bontották fel dr. László Béla közjegyzőnél. Aláíró tanúi Juhász Nagy Sándor és Baja Mihály voltak. A testamentum leglényegesebb pontja, hogy kéziratban maradt regényeit a Déri Múzeumnak hagyományozza, amely azokat kiadhatja, vagy kiadathatja bármelyik kiadóval. Színdarabjai sorsáról úgy intézkedik, hogy „ha valaki egyenként, vagy gyűjteményesen kiadná: minden jog arra szálljon, az esetleges színpadi előadások joga is." Ugyancsak a Déri Múzeumba kerültek a kéziratok többségével együtt, a költőnek sok esetben irodalomtörténeti fontosságú levelei, valamint emléktárgyai, ezüstkoszorúja is.

45 Tekintsük végig: a költő halála óta milyen fontosabb emlékezések és értékelések jelentek meg, milyen intézkedések történtek hivatalos szervek részéről emlékének megörökítésére, s végül: milyen művei jutottak azóta nyilvánossághoz. 1. A Déri Múzeum — Sőregi János akkori igazgató kezdeményezésére — Oláh Gábor emlékszobát rendezett be a múzeum 24. sz. helyiségében. Az 1943 októberében megnyitott emlékszobában a költő bútorai voltak elhelyezve s a tárlókban egyes kéziratok, érdekesebb levelek, lapkivágások és önállóan megjelent művek voltak kiállítva. A falon a költőnek Bars László debreceni művész által megfestett portréja függött. Az emlékszobát azonban 1946 után megszüntették, berendezési tárgyai a múzeum raktárában, az irodalmi anyag a kézirattárban nyertek elhelyezést. 2. Debrecenben az ötvenes években utcát neveztek el a költőről, a volt Sport utcát, amely a Nagyerdei körutat a Hadházi utcával köti össze. Tulajdonképpen a Kar utcát kellett volna inkább elnevezni, hiszen élete nagyobbik felét, mintegy 37 évet itt élt le a 29. sz. házban. Sajnos, a ház a mai napig sincs emléktáblával megjelölve, a különböző szervek huzavonája és nemtörődömsége folytán. 3. Az egyik debreceni külterületi (Tégláskerti) kultúrház az „Oláh Gábor Művelődési Otthon" nevet viseli. 296