A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Kralovánszky Alán: Hajdú-Bihar megyei régészeti kutatások 1944–1961. (Leletkataszter)

Kedves kötelességünknek teszünk eleget, amikor megköszönjük a megye területén működő hatóságok, vállalatok valamint dolgozóinak hathatós támogatását, hogy segítették megmenteni — bejelentés, beszolgáltatás, munkaleállítás és a szakember kiszállásáig való őrzés révén — történeti emlékeinket, s így nemcsak megyénk, országunk, hanem az egyetemes kultúra kincseit és népünk tudását is gyarapították. Egyben köszönjük a Magyar Tudományos Akadémiának, a Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeum Régészeti Adattárának, s a Hajdú-Bihar Megyei Tanácsnak valamint a Debreceni Városi Tanácsnak, hogy anyagilag és erkölcsileg biztosította a tudományos régészeti kutatások lehetőségét. * * * Közel két évtized régészeti kutatásait áttekintve, feltétlenül szólanunk kell a végzett munkáról. Először is örömmel kell látnunk, hogy összesen 285 különböző korból illetve lelőhelyről származó régészeti leletanyaggal gyarapította Hajdú-Bihar megye a magyar s egyben az egyetemes régészeti kutatást. Ez azt jelenti, hogy évente átlag 16 különféle korból vagy lelőhelyről került megmentésre a régi társadalmak anyagi kultúrájának emléke. (Talán tanulságos közreadni, hogy melyik évben mennyi topográfiai adat vált ismertté: 1944=2; 1945=0; 1946=3; 1947=8; 1948=9; 1949=18; 1950=22; 1951=11; 1952=11; 1953=26; 1954=27; 1955 =32; 1956=22; 1957=59; 1958=1; 1959=23; 1960=6; 1961=6) Ha korok szerint csoportosítjuk adatainkat, akkor azt látjuk, hogy a neolitikum 48; rézkor 21; bronzkor 46; korai vaskor 14; kései vaskor 9; közelebbről meg nem határozott őskor 14; szarmatakor 47; germánkor 6; avarkor 10; honfoglaláskor 14; Árpád-kor 10 és a magyar középkor pedig 46 új lelőhelyének új anyagával bővíthetjük tudásunkat. Bár végső fokon minden új adat igen értékes és fontos a kutatás számára, mégis az azokból levonható történeti következtetések mértéke és értéke különböző. Ilyen szempontból néhány kiemelkedő jelentőségű eredményt feltétlenül külön meg kell említenünk. Európai viszonylatban nagy érdeklődésre tart számot a Polgár-Basatanyán feltárt rézkori temető és az Artánd-Zomlin pusztán előkerült szkítakori fejedelmi sírlelet. A hazai kutatások számára igen fontos a Berettyóújfalu-Herpály dombon végzett neolit-eneolit-bronzkori telep hitelesítő, rétegtani megfigyelést célzó ásatása; a Hajdúszoboszló-Téglagyárban feltárt neolitikus idol; a debreceni, dévaványai, hajdúböszörményi, nádudvari, polgári és újszentmargitai későbronzkorkoravaskori bronz eszközleletei; a Balmazújváros-Kárhozotthalom-i szkítakori kurgán; Makkay János őskori topográfiai célú terepbejárással kapcsolatos adatai; a Balmazújváros-Arkusi és hajdúdorogi avarkori; az ártándi VIII—

X. századi temetők; a biharkeresztesi, derecskéi, elepi, egyeki, magyarhomorogi honfoglaláskori sírok és a középkor számos új lelőhelyei. Az eredményeken kívül kötelességünk a hiányosságokról is szólanunk. A hiányosságok oka elsősorban az, hogy megyénk sokszor volt régész szakember nélkül. Emiatt nem tudta Hajdú-Bihar megye olyan mennyiségi és minőségi fokon ellátni régészeti feladatát, mint ahogyan ehhez korábban az ország régészeti kutatása hozzá szokott. Igen nagy veszteséget jelentett dr. Sőregi János nyugdíjba vonulása, akinek aktív régészeti tevékenységének megszűnését — az ország tudományos életén kívül — elsősorban Hajdú-Bihar megye szenvedi. 32