A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Menyhárt József: Domanovszky György sgrafittoi Debrecenben
Menyhárt József Domanovszky Endre debreceni sgraffito! 1961. augusztus 20-án adták át rendeltetésének az új MÁV. állomásépületet Debrecenben. A Petőfi-tér déli oldalát lezáró korszerű, két emeletes felvételi épület külső homlokzata — kő és nyerstégla burkolatával — kellemes összhatású. Az érkezési, váró- és indulási illetve pénztárcsarnok teljes hosszában végigfutó és a két emelet magasságig felnyúló hatalmas négyzetes oszlopokkal tagolt árkádja monumentális hatást ad az épületnek. Megjelenésében ilyen monumentális a belső várócsarnok illetve kupolacsarnok is modern szerkezeti megoldású, egymásból továbbfutó, keresztboltozatú hármas kupolájával. A csarnok falait szürkés okkeres kőburkolat fedi, amelyet a szintből kissé mélyebben elhelyezett tompa vörös színű márvány kockalapok élénkítenek és tesznek melegebbé. A kupolák találkozási pontjait a falhoz simuló karcsú, páros oszlopok támasztják alá| amelyek tompa zöldes színű márványkővel vannak borítva. Ugyanezzel a kővel borítottak az érkezési- és az indulási-, illetve pánztárcsarnokhoz szolgáló átjárók falai és nagy, négyzetes oszlopai. A kupolateremnek az átjáró feletti falfelületeit kellett Domanovszky Endrének (1907—) sgraffitókkal díszítenie. A hatalmas sgraffitók mérete egyenként 6,80 X 12,60 méter, tehát közel 85 m 2 . Domanovszky Endre Kossuth-díjas művészünk, a magyar képzőművészeti élet egyik vezető egyénisége, mint festő, a főiskola elvégzése után sok formaproblémán, kísérletezésen esett át. Az akkor még eléggé uralkodó impresszionizmussal és posztimpresszionizmussal szemben nem a látványt akarta elsősorban rögzíteni — amint erről saját maga vall —, hanem arra törekedett, hogy összegezzen és valami újat teremtsen. A konstrukció kérdései érdekelték, szilárd formákra épített képeket igyekezett festeni és elvetni mindent, ami pillanatnyi és esetleges. — „A tér és a sík viszonya, a képkonstrukció problematikája izgatott. Azt hittem akkor, hogy ez minden. Persze tévedtem, de azért hasznos volt ez az analitikus munka és úgy vélem ezen a korszakon mindenkinek keresztül kell esnie. Az ember tanulja meg mestersége nyelvezetét" — mondja egy interjúban, hozzáfűzve, hogy közben főleg egy nagy dolgot kellett megtanulnia „A művészetnek nem az a feladata, hogy a mesterség analitikus problémájával foglalkozzék, hanem, hogy kifejezzen valamit és az emberekhez szóljon." Ezekben a törekvésekben és megfogalmazásokban már az alkalmazott, monumentális művészet alapelveit fektette le magában. i A monumentális művészet első hírnökei Domanovszky művészetében a gobelinek voltak. Már ezekben jelentkezik és megmutatkozik a nagyszerű festőiség, a színek dinamikus és mégis harmonikus szépsége mellett Domanovszky főerőssége, a szerkezet szigorúsága, a szűkszavú és mégis nagyvonalú formázás és a belső 269