A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

67 Saját gyűjtés. Hajdúbagos, 1962. Adatközlő: K. Nagy Károly 82 é. 68 Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés, 246—247. 69 Uo.: 247. Közölte a „Történelmi mondák" (Ethn. XXXI. (1920.) 55.1.) с tanulmányban is. 70 Molnár J.: Hajdúnánási határnevek és azok hagyományai. Hajdúnánás, 1938. 4. Ugyanez a monda kéziratban: Nábrády M. gyűjtése. DMA-NGY. 382. sz. 9. 71 Saját gyűjtés. Nagykereki, 1963. Adatközlő: Dózsa Károly 70 é. 72 Szendrey Zs.: Történeti népmondáink. (Hatodik közlemény) Ethn. XXXVII. (1926.) 186. 73 „8. A szalontai csata" címen közölt monda végén esik szó a szalontai Testhalomxól. Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés, 246. Párhuzamok uo. a 355. lapon. Vö. Bunyitay V.: Nagyvárad a törökfoglalás korában 1660 — 1692. Budapest, 1892. 65. Biharnagybajom határnevei között szintén akad török emléket őrző halomnév. Szűcs S. írja, idézzük. „A Berettyónak is mondott ér Rabé felől jön és Korhány ér néven egy darabon községhatárt képez. Nevének eredete a néphagyomány szerint egy 1659-i török—magyar ütközettel kapcsolatos. A török tábora község alatti Szőllőhalom (most régi temető) tetején sátorozott, a magyar sereg pedig az ér partján emelkedő Csele (v. Cs&ta)-halmon. Az ütközetet a magyarok elvesztették, nagy részük elesett, sokan az ér vizébe fulladtak. Sírjaik a rabéi Cseteszíken levő azonos kis dombok, miket Aprókahalmának. neveznek. A győztes török seregnek felolvasták a Koránt. Innen vette volna a nevét az ér, a csata helyén levő Korhány határrész, a rajta levő Koránylaponyag és Korhányvölgy." Szűcs S.: Biharnagybajom határának régi vízrajza, 431. 74 Szendrey Zs.: Történelmi népmondák, 55. 1. Vő.: Nagyszalontai gyűjtés, 247—248. 75 Csomor B.—HusztiE. — Szegedi J-né: Hajdúszoboszló. Debrecen, 1955. 41. Ugyanerről a hagyományról ld. Móricz P.: A rejtelmes Alföld, 121. Pesty Frigyes: Helységnévtár. Bihar m. I. Fol. Hung. 1114. 10. к. 184. 76 Nagyszalonta, 51. 77 E. A. 470. sz. 52. Gyűjtő: Domokos János. Nagyszalonta, 1915. Egy-két nyilvánvaló helyesírási hibát korrigálva vettük be e szöveget. A javítások a szöveg értelmét nem érintik. Lényegében azonos változatát közli: Móczár J.: Nagyszalonta, 51—52. Ld. még Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés, 355. lapon más források megjelölését is. 78 Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés, 241—242. „5. Bakó János." A-jelzésű monda. Vö. Móczár J.: Nagyszalonta, 52. 79 Toldi szerelme, VI. ének. 80 Bakó nevéhez kapcsolva: E. A. 470. sz. 51 — 52. Gyűjtő Domokos János. Nagyszalonta, 1915. 81 Egyébként a Bakó-ősökről azt mondja a hagyomány: „A szalontai Bakók valamék nagyapja onnét kapta ezt a nevet, hogy ű vót az a bakó, aki Hunyadi Lászlót lefejezte." Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés, 242. 1. B.-jelzésű közlés. 82 Ld. Szalárdi János siralmas magyar krónikája kilencz könyvei. Kéziratok után szerkeszté B. Kemény Zsigmond. Pest, MDCCCLIII. 115—118. Rozvány Gy.: Nagyszalonta mezőváros, 59—60. Nemrégiben Dankó I.: A Körösköz-bihari hajdúság, 22. 83 Ilyenek Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés, 7. sz.: 243.1. és 8. sz.: 243—246. mondák. Vö. uo.: 231, 355-357. és US.: Ethn. XXXI. (1920.) 51. 84 Toldi szerelme, VI. ének. 85 Pl. a 462. és 629. számúak. 86 Bár a jelzett monda végén csak egy adatközlőt említ meg, feltevésünket mégis megerősíti az, hogy kilenc feljegyző nevét sorolja fel Szendrey Zs. az adatközlő, Szőllősy Mihály (67 é.) neve után. Vagy ugyanattól az informátortól kilencen jegyezték fel ugyanazt a történetet? Ha így lett volna, akkor is kilenc variánssal kellene számolni. 87 Szendrey Zs.-t menti az a körülmény, hogy mondagyűjtői diákok voltak, akiknek a munkaj át irányítani és ellenőrizni kellett. Sebestyén Gy. ír j a a kötet elé írt bevezetőben (XIII—

XIV. 1.): „A rátermettség mértéke és természete szerint a gyűjtés munkálatait vezető szaktanárnak ugyanígy lettek más irányban működő alkalmas nyomozói, „rákutatói" a fiatalabb, és lejegyzői az öregebb diákok között. Közben természetesen Szendrey Zsigmond mindig módját ejtette annak, hogy az így lejegyzett szöveget tartalmi és tájnyelvi tekintetben ellenőrizze. Kötetünk minden adaléka alatt ki van nyomtatva a gyűjtők neve. „A tanulók neveit — írja Szendrey — mindig közlöm, még akkor is, ha csak töredékeket nyújtottak vagy csak nyomravezetők voltak. Ez esetben magam jártam az adat után... A balladákat, hosszabb verses szövegeket, meséket, legendákat, mondákat magam is mind meghallgattam." 88 Itt-ott helyesírási korrigálással, de az értelem sértetlenségével közlöm Oltyán S. egy és Kornya S. két feljegyzését. 89 E. A. 629. sz. 233—235. Gyűjtő: Oltyán S. Nagyszalonta, 1915. 90 E. A. 462. sz. 138. Gyűjtő: Kornya S. Nagyszalonta, 1917. 263