A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig

Az elvi és gazdaságpolitikai helyzet ismertetése után csak egészen rövid tájékoztatást kívánunk nyújtani a kishaszonvételekből eredő jövedelmek statisztikájáról. Megjegyezzük azonban, hogy csak általános jellegű és kiugrasztó számokat közlünk jelenleg egy-egy korszakból az alábbiak során: Kishaszonvétel tárgya 1611 % 1677 /0 1766 % 1843 % Bormérés haszna 5548 Ft 42,6 7766 Ft 26,2 13 748 20,8 5625 2,42 Sermérés haszna 311 2,4 308 1,03 4 246 6,4 Boltbérek 215 1,36 1443 4,86 1304 1,97 Égett bor 1954 6,6 1937 2,92 3978 1,71 Vámj ö vedelem 2 173 328 Városgazdaságból 725 1,09 Taxákból, házak cenzusából 2 207 3,33 1042 0,45 Makkoltatásból 3753 1,61 Cserépzsindelyből 4611 1,98 Téglából 291 0,13 Olajrepcemalom 52 0,02 A fenti kimutatás korántsem teljes, e tanulmány nem is szolgálhatja ezt a célt.

47 Az adatok tendenciája azonban föltétlenül arra mutat, hogy a feudalizmus méhében kibontakozó tőkés jellegű termelőerők mindinkább háttérbe szorították a közületi gazdálkodás szervezeti keretei között a kishaszonvételek régebbi előnyeit. Ennek következtében a haladást az szolgálta volna, ha azok bérbe kerülnek, esetleg egyes regálé jogok magánosok kezére jutnak. A polgári forradalom előtt a viszonyok megértek arra, hogy a regálé jogot vagy átvegye az állam vagy egyedi megítélés alapján bérbe adja, esetleg a városok tisztán bérleti formában hasznosítsák azt, mert a tiszta jövedelem alig-alig fedezte akiadásokat. A fentebb közölt táblázat ugyanis a bevételek arányának tiszta eredményét mutatja és megdöbbentő statisztikát tár fel. A XIX. sz. első felében kishaszonvételek jövedelme háttérbe szorult, majd a polgári forradalom a feudális társadalomnak ezt a maradványát felszámolta, ha átmenetileg még helyenként meg is maradt a kishaszonvételek ilyen értékesítése. JEGYZETEK 1 Lásd Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. (Tanulmányok Budapest múltjából XIV.) 1961, Bp. 17. 42. és dr. Csizmadia Andor: Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. sz.-ban. Bp. 1962, 15—20. 2 Fényes Elek: Magyarországnak... mostani állapotja..., 1836 — 1840. Pest, 154—157. 3 Kishaszonvételek jogi tartalmát tárgyalja Emericus Kelemen: Institutiones iuris Hungarici privati, 1818. II. 244—246. Lásd még Csizmadia Ernő: A magyar városi jog, 1941, Kolozsvár, 54—55. Vö. Csillag Gyula: A királyi kisebb haszonvételek megváltásáról, 1948, Bp. Passim. 4 A kérdést kifejti Mályusz Elemér: Geschichte des Bürgertums in Ungarn. (Vierteljahrschr für Soz. u. Wg.) 1928. XX. évf. 361. Lásd továbbá Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén. A város háztartása 1662—1692. Bp., 1905. Szerző egyébként a királyi kishaszonvételekben nem ismerte fel az új típusú jövedelemforrásokat. Ugyanakkor anélkül, hogy részletkérdések vizsgálatára figyelmét kiterjesztette volna, helyesen látta magát a problémát Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig, 1946. Bp. 547. A kishaszonvételek gazdasági és társadalmi kérdéseinek komplex jelenségeit vizsgálta Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. sz. -i Magyarországon, 1955. Bp. 26. 230