A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig
egységek, tiltakoztak a tanácsnak ilyen irányú terve ellen és 1592-ben a király előtt emeltek panaszt, aki rendeletileg akadályozta meg a tanács intézkedéseinek további végrehajtását. A vásárdíjból eredő jövedelmeken túlmenően a kapitalizmus fejlődésével párhuzamosan a XVIII. sz. végén fennálló jövedelemforrásokat Debrecen kiaknázta. Viszont elzárkózott az új jövedelemforrások keresése elől, miután konzervatív gazdaságpolitikája miatt fel sem ismerte azoknak hasznosságát. 28 * * * Sokan a tizedfizetést, a közületi dézsmát a kishaszonvételek közé számítják, ha azt az egyháztól a közület bérbevette. Debrecen mind a dézsmát, mind a kilencedet bérelte. 1695 óta „minden dézsmáltatni szokott jószágoktól" a tokaji kamarai pénztárba fizette be a kívánt járulékokat. 29 A kincstárt és az egyházat megillető dézsmát Debrecen, mint annak bérlője a pusztabíró, vagy pusztafelügyelő útján hajtotta be. A dézsma miatt azonban sok harca volt a lakosokkal a hatóságnak. Többek között az 1602. évi dézsmajegyzőkönyvben a lakosság kiszámítható létszáma 2800—3000 család. Ezeknek 44,91 %.-a kisföldű zsellér, akik a szántóterületnek csak 26,7 %-át bírták. Velük szemben a gazdag földtulajdonosok létszáma mindössze 2,3 %, de a kezükön lévő föld az összterületnek 6 %-át alkotja, ugyanakkor a szőlőkultúra 82 %-ban az ő birtokukat képezi. 30 A dézsmafizetést sokan megtagadták. 1772-ben szervezett ellenállás mutatkozott a tanácsi rendelkezésekkel szemben. Egy rendelet ugyanis kimondotta, hogy minden föld után dézsmát kell fizetni s e kötelezettség alól csak a tanácstagok és az özvegyek mentesek. 31 A határozat végrehajtása ellenkezést váltott ki s azt a polgárok kifejezetten érvénytelennek nyilványították az egyik utcagyülés alkalmával. Érdekes az a tény, hogy az elégedetlenkedő polgárokat az utcai önkormányzat vezetői: az uteakapitányok irányították, akik megtagadták a természetben begyűjtött dézsmailletékek behordásához szükséges szekerek kiállítását. A tanács határozatlansága után a szepesi kamara rendelte el, hogy a dézsmát föltétlenül meg kell fizetni, illetve be kell szolgáltatni. 32 Az eddig elmondottakból látható volt, hogy Debrecen város a kishaszonvételek minden változatát élvezte. Más városok joggyakorlatától eltérően egyes kishaszonvételi jogok élvezete külön kiváltságok alapján nyert biztosítást. Ennek magyarázata az, hogy Debrecen közjogilag csak 1693-ban került a szabad királyi városok sorába, viszont ténylegesen a XVI. sz. óta gyakorolta a királyi városokat megillető jogokat. A kishaszonvételi gazdálkodás hivatali apparátusa. Debrecen hivatali apparátusa a XVI. sz. közepén kezdett kialakulni, míg korábban legföljebb főbíró és tanácsnokok személyével találkozunk. A hivatali ügykezelés alapelveit az 1552. évi — legkorábbi — szabályrendelet állapította meg, természetesen csak körvonalait jelezve. Ezen a szabályrendeleten épült fel az akkor még iuratusoknak nevezett tisztségviselők rendszere, míg abban az időben a nagytanács tagjait senatoroknak hívták. A XVII. sz. folyamán a senator és iuratus fogalom jelentésváltozáson ment át, miközben a iuratusok, mint esküdt polgárok lettek a nagytanács tagjai, míg a volt senator ok immár nem a nagytanács tagjaiként, hanem a belső, vagy kistanács tagjaiként működtek tovább. A XVI. sz.-ban a iuratusok száma az utcaszervezetek hálózatának megfelelően 12 volt, ez a szám időnként változott és 16-ra is felemelkedett. A iuratusok tar223