A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig

Komoróczy György A királyi kisebb haszonvételekről Debrecen feudális kori történetében A városoknak, ha fejlődésük folyamán biztosítani akarták a feudális földesurak hódító törekvéseivel szemben saját közösségi érdekeik érvényesülését, föltétlenül meg kellett teremteniök az anyagi biztonság és függetlenség alapjait. Az anyagi függetlenségnek tényezői között sok forrás szerepel. Megemlíthető a földbirtok, mint a nyersanyag biztosításának egyik alapja; jelentőséggel bír az ipari termelés, mint a városi közösség fejlődésének egyik jelentős rugója, de nem hagyható figyelmen kívül mint a tőkeképződés forrása a kereskedelem s az áruközvetítés, mert mindezekből együttesen szerezte a közösség azokat a jövedelmeket, amelyek fennmaradásának tényezőiként foghatók fel. A termelésből eredő jövedelmen kívül a városoknak gazdagodásához hozzájárultak azok a jövedelmek, amelyek részben a földbirtokra, részben az ipari termelésre, részben a kereskedelmi forgalomra támaszkodva nyújtottak lehetőséget a városi közületnek meggazdagodásához mindaddig, amíg az élet újirányú fejlődése túl nem nőtt rajtuk. Ilyen jövedelemforrásoknak számíthatók a királyi kishaszonvételek a feudális korban. Kétségtelen tény, hogy korai városaink általában királyi birtokokon keletkeztek; a király a föld tulajdonosaként magát a területet eladományozhatta, de elajándékozhatta a földhöz fűződő haszonvételeket és jogokat is.

1 A királyi haszonvételeknek két formája volt: az egyik a nagyobb királyi haszonvételek (iura regalia maiora) s azok sorában a XIX. sz.-i joggyakorlat megemlíti a sóhaszonvételt, mint királyi monopóliumot; a bányászati és pénzveretési, a postajogra vonatkozó, a harmincadvámra tartozó, a lotteriát érintő, a zálogházakból származó nagyobb királyi haszonvételeket, továbbá a rendkívüli állami jövedelmeket, mint haszonvételeket.

2 A királyi kisebb haszonvételek sorában (iura regalia minora) fentiekkel szemben az alábbi tételek sorolhatók fel: 1. italmérési és korcsmáltatási jog (ius educilli); 2. hazátlan úrbéri zsellérek tartozásainak haszonvétele (ius taxationis); 3. húsmérési és húsvágatási jog (ius macelli); 4. malomtartási jog (ius molae vagy molendini); 5. halászati jog (ius piscationis); 6. boltbérszedési jog (ius mercimonii); 7. pálinkafőzés után élvezett jog (ius coccionis cremati); 8. tégla- és mészégetés joga (ius exustionis tegularum); 9. vám- és révjog (ius tributi); 10. vásárjog (ius fori) 217