A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

vonal által elszakított, Rakovszky temető legmagasabb természetes földkiemelkedésen állott. (17. ábra). A környező talajtól mintegy két és fél méterre kiemelkedő dombtetőn hat métert meghaladó falazatával uralta a környezetet. Sajnos, avatatlan kezek 1954 márciusában ledöntötték és téglaanyagát elhordták. A két tagozott oszloppal díszített emlékmű közepén végigfutó választópárkány az egész felépítményt keté osztotta, s így azt a hatást keltette mintha emeletes epitáfium lett volna, illetve kettőt helyeztek volna egymás felé. A két oszlopot kiugró tagozott képszék zárta le a nyakpárkány felett, melyen a hagyományos tympanon helyezkedett el. Vakolt felülete idők folyamán erősen megrongálódott. Az alsó mező sima volt, míg a felső részen két vörös márványtábla nyert felerősítést a felírások számára. Rakovszky Dániel főbírósága alatt épült fel a jelenlegi debreceni városháza. S. Szabó József 1904-ben írt értekezésében az epitáfiumra vésett feliratot megörökítette, mely szövegében még hűen követi a hagyományokat.

36 „Itt nyugszik néhai Tekintetes, Nemes és vitézlett Nagy-Rákói és Kelemenfalvi Rakovszky Dániel úr, nemes szabad királyi Debreczen városának, a közhivatalok pályáján fokról-fokra hágva, elébb több évtizedeken tanácsnoka, nemegyszer országgyűlési követe, a közelebb lefolyt 15 évben főbírója; a helybeli ref. egyház és főiskola gondnoka; több tek. vármegyék és a debreceni n.t. egyházvidék táblabírája, egy vallása s e nemes város java mellett mindenkor hőn buzgottmind kettőért sokat tett, fáradt férfiú. Erdemeit polgártársai hozzá fogytig hű ragaszkodással, a kegyelmesen uralkodó felség polgári nagy arany érdempénzzel jutalmazák." A másik kőlapon a családban elhunytak személyi adatait jegyezték fel. Ezt követően a romantikus stílus térhódításának az epitáfiumok kiképzésében is érezhető a hatása. Egyre gyakoribb lett a nyerstégla modorban készített epitáfium, füles tympanon lezárással. Sőt Csécsi Nagy Imre orvostudor, főiskolai tanár nyerstégla modorban készített síremlékén a Kossuth utcai temetőben füles cserepekből képeztek ki kis méretű falifülkéket a lábazatban és képszékben. A falifülkék kiképzése a vízszintes lezáródástól a segment íven keresztül egészen a csúcsíves lezárásig változott. Az epitáfium sírhant felé néző hátsó oldalát mindig simán, tagozás nélkül képezték ki. A Budaházy család nagy méretű epitáfiumát 1938-ban a Kossuth utcai temetőben, a hamvaknak a köztemetőbe való átszállítása alkalmával lebontották és ott az eredeti kőbetétek felhasználásával, klinker téglából falazva ismét felállították, jellemzésül a hagyományokhoz való ragaszkodáshoz. A most ismertetett emlékművek mellett a sírok megjelölésére a legnagyobb részben azonban a fejfát használták valamennyi temetőben. Ennek anyaga helyben fellelhető volt és különösebb anyagi megterhelést a készítése nem jelentett. Használata valószínűleg visszavezethető a reformáció felvételének idejére és a szokásos sírkeresztet váltották fel vele. A kifaragást és betűvésést helybeli asztalosok és ácsok végezték. Ezek közül a tehetségesebbek művészi szintre fejlesztették ki a díszítését.

37 A rönkből való durva kifaragást az egyszerű ácsfejszével és bárddal végezték, míg sima kidolgozásukra rövid gyalut használtak. A megfelelően kialakított fejfát feketére színezték és utána vésték ki rajta a díszítést és a felírást s ez által a vésés világos fa színével kellemes hatást értek el. A díszítés és a felírás bevésésére V alakú és különböző íves élű fanyélbe foglalt vésőket alkalmaztak nagyságrend szerint összeválogatva. Formára nézve a fejfák majdnem kizárólag egyformák, a jellegzetes csónak alakú végződéssel. Nagyon ritkán lehetett látni egy-egy más vidéken használt 12* 179